Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)
Tanulmányok - Vértes Edit: Van-e a finnugor *k-nak k- fejleménye mélyhangú szavainkban? 7
10 VÉRTES EDIT továbbá a magyarra vonatkozó megállapítása szerint ,,egy extraionológikus variáció először két változatra bontotta az egységes k fónémet (£ és k), később a variánsok közötti fonetikai különbség fonológizálódott..., hogy a magyarban és a pelfmi-vagilszki vogulban aztán ismét defonologizálódjék, extraionológikus variációvá süllyedjen vissza" (MNyTK. 33:101). STEINITZ kutatásai és az újabb nyelvi anyag megjelenése után ma már ez aligha fogadható el. Nemcsak azért nem, mert a „körforgást" (uo. 100) végzett csoporthoz most már több nyelvjárást kellene csatolni (osztj. V., Vj., Trj., Jg., VK., Vart., Likr., Mj., vog. T., KK., FK.),12 hanem azért sem, mert ennél a csoportnál csak a kezdőpont következtethető ki nagy valószínűséggel: *k-, és a végpont ismert: k-; s e kettő azonos, az egész közbeeső föltett körforgás pedig fikció. A finn-permi nyelvek vallomása alapján viszont a ma palatális és veláris szavakban is egységesen *k- kezdőhangot alkalmazó nyelvjárások konzervatívoknak tekintendők. A vogÉ, és AK., valamint az osztjÉ., D. k- : g- a magyar k-: A-hoz hasonlóan feltétlenül fonémapár (STEINITZ, GWogVok. 293, 55, OstjVok. 7). A déli osztják nyelvjárások nagy részében (DN., Fii., C, Szogom., Cs., Kr., Kam., Szav.) y- után e is következhet,13 de ezeknek a szavaknak az É. és Kel. megfelelőiben mindig veláris szótag található (OL. 174—6).14 Hasonlóképpen a Ni., Kaz. xQ-, xw-, giXi- 0. gy, palatális magánhangzós szókezdetnek másutt veláris felelIneg^Az osztjÉ. es D. nyelvjárásbeli o (DN., Kr., Kos., C, Kaz.) és u (DN., Kr., Ni.) k- után is előfordul. PÁPAY—BEKÉ és PATKANOV szójegyzékében a, ü, e, o, és u egyformán szerepel k és % után, az i viszont csak kután.15 Hasonló figyelhető meg a vogul szójegyzékekből is (vö. MUNKÁCSI— KÁLMÁN, BALANGYIN—VAHRUSEVA stb.). A régebbi kiadványok szerint az obi-ugor k-s és ^-s nyelvjárások élesen elkülönültek egymástól. Egy-két újabb adat mégis arra enged következtetni, hogy ez az elkülönülés nem egészen szigorú. Itt nem csak olyan fonetikailag nem finom feljegyzésre lehet utalni, mint a MUNKÁCSI feljegyezte tatár eredetű %airdn, Uairan 'kedves' (MUNKÁCSI—KÁLMÁN 321), hanem KARJALAINEN néhány Kaz. ^-yal és $-val is feljegyzett adatára: xarní, k- 'Pelz' (KT. 340a), XÖlydAti, M-, npi'- 'etw. schleudern, so dass es hängen bleibt, anhaften lassen (einen Klotz an einem bäum)' (301b), va,gy xöl%x${> de összetételben nog ölgxtl 'an etw. hängen bleiben (Zederknüttel an den Zweigen eines Baumes)' (uo.).16 Fonológiai szempontból a ^ az obi-ugor nyelvjárásokban kétféleképpen értékelendő. Az AL. k önálló, a k-tól különböző fonéma, éppen úgy, mint a vogÉ., AK. valamint az osztjÉ., D. g. Ezzel szemben a T., KK., FK. és osztjKel. k csak fonetikai változata a &-nak, ezekben a nyelvjárásokban tehát fonológiai szempontból ugyanúgy egységes maradt a k, mint a vog. P. ós Vag. nyelvjárásban. 12 LAZICZIUS érvelése a FK. és KK.-ban 1900 körül történő extrafonologizálódásról {i. m. 93) — 8 FK. és 6 KK. k-s adat alapján a 49, ill. 51 k-s adattal szemben — elfogadhatatlan. KANNISTO k-s szavaiban sajtóhibát is gyaníthatunk; erről a kéziratok és KAJSTNTSTO szövegei alapján kellene tájékozódni. Egyébként STEINITZ megfigyelése szerint a FK. és a KK., sőt még a T. nyelvjárásban is k : k két fonetikai variáns (GWogVok. 55, 92). 13 A Kr-ben nem szókezdeten i is: xömlSxinttá 'Wasserblasen bilden' (KT. 303a). 14 V., Vj., Trj., ki-, É. ci-, Trj. $$->, V— Vj. |a-, Ni., Kaz. %$, O. gv- stb. 16 PÁPAY—BEKÉ szójegyzéke ezeken kívül még /a-, %i-, ki-, PATKANOVÉ %e-, ke-, yé- és egy kö- szókezdetet tartalmaz. 16 Vö. STEINITZ, OstjVok. 7.
