Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Fokos Dávid: Etimológiai, jelentéstani és szintaktikai adalékok 101

KISEBB KÖZLEMÉNYEK Etimológiai, jelentéstani és szintaktikai adalékok* MUNKÁCSI BERNÁT emlékének, születése 100. évfordulója alkalmából. 11. Udmurt sermät-gez 'zabola' és magy. réz szavunk Ismeretes, hogy őstörténeti vonatkozásban mennyire fontosak a fémek és a fémnevek. Néma fémleletek és hangosan szóló fémnevek útmutatóink lehetnek ősi műveltségi kapcsolatok és ősi nyelvi hatások feltárásában. Ezért nem érdektelen, ha egy olyan permi szónak a magyarázatához szolgáltatunk némi adalékot, amely látszólag a magyar réz szóval mutat bizonyos kapcsolatot. Már WIEDEMANN említi az udmurt jez 'Draht' szót és az udm. sermetdzez 'Zügel' összetételt. MuNKÁcsinál (VotjSz. 265) a következő adatokat találjuk: jez, Szar. jez, Jel. jiz, Kaz. dez, gez, Mai. gez, gez 1. 'sárgaréz; Messing', 2. 'drót; Draht'. Az első helyen említett ('sárgaréz') jelentéssel kapcsolatban MUNKÁCSI a Szar., Mal. sermät-gez 'zabola; Gebiss, Zaum' összetételt is idézi. Ez az összetétel a sermöt 'fék, kötőfék, kantár (y3ßa, tat. zügän)' címszó alatt is szerepel (VotjSz. 452) azzal az értelmezéssel, hogy azonos jelentésű a sermöt-kort 'zabolavas; Gebiss' szóval. A szókezdő eredeti udm. / egyes nyelvjárásokban, nevezetesen az ufai, malmizs-urzsumi, kazáni, permi és szamarai nyelvjárásban d, ül. <f alakban jelentkezik, tatár eredetű jövevényszavakban pedig — a tatárral egyezően — szókezdő j- helyett a malmizs-urzsumi és kazáni nyelvjárásban dz (z, z) hangot is találunk (1. UOT., Kons. 70—2). így a fenti változatokban (j- 'v d- /-*> %-) első tekintetre nem találunk semmi feltűnőt, de ha közelebbről nézzük a változatokat, nem kerülheti el a figyelmünket, hogy a szarapuli nyelvjárásban, ahol pedig az eredeti szókezdő j- általában megmarad, a szabályos jez, jez alak mellett az összetételben ez a szó g szókezdettel jelentkezik. Még jobban bonyolódik a dolog, ha tekintetbe vesszük, hogy a szóvégi hang körül sincs minden rendben. MuNKÁcsinál a szó valamennyi felsorolt nyelvjárásban 2-vel végződik, míg WIEDEMANN szerint a jez szónak más a szóvégi hangja, mint a dzez szónak. Sőt MUNKÁCSI 81. sz. dalában (VotjNépk. 228) ezt olvassuk: sermät-gezäz kutalti 'kantárszárat fogtam' (a hozzáfűződő jegyzet szerint ,,sermät-gez 'y3fla' "), míg ennek a dalnak GAVítixov-féle malmizsi változatában (Votj-Nyelvtanulm. 40) ez a kifejezés ^e^-es alakban jelentkezik: sermet-ge$ kutitom 'a fékszárakat fogatjuk [kezeddel]'. Különbséget látunk a két szó között az 1948. évi udmurt-orosz szótárban is: jez jelentése 'npoBOJiOKa; npOBOJiOMHbiii' * L. NyK. LVII, 240, LIX, 173.