Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)
Tanulmányok - Klemm I. Antal: A mondat és a mondatrészek eredete 45
A MONDAT ÉS A MONDATRÉSZEK EREDETE 49 ma is többes értelmű alanyul, a többesszámú állítmány adja meg a számbelileg közömbös tőalakú alanynak többesszámi értelmét. Pl. kombo pocela congestat 'A lúd egymásután repiilgetnek'; pize tdékd tüske töstdl koStdt 'A kutya ide-oda ugrálva járnak' (BEKÉ, Cser Ny tan. 170). STEINTTZ az osztjákra nézve megállapítja (OVd. I, 226): ,,Die Mehrzahl der Flexionsformen der Umgangssprache kommt in der poetischen Sprache nur selten oder gar nicht vor." Ezeket az énekeket még ma is eredeti nyelvi alakjukban éneklik. Ezek az énekek nyelvemlékpótlók, mert ősi nyelvi alakokat őriztek meg. Jóllehet a finnugor nyelvekben ma már a mordvin kivételével többeszámjelek használatosak a névragozásban, mégis előfordulnak még többesjel nélküli alakok is többesszámú értelemben. BERONKA (Lappische Kasusstudien II, 225) többször felhívja a figyelmet arra, hogy a lappban még ma is előfordulnak többesszámú esétalakok helyett egyesszámúak. Idővel azután átterjedt kongruencia céljából a finnugor nyelvekben a cseremiszt, zürjént, votjakot, lappot és a magyart kivéve az uráli eredetű t többesjel az állítmányról az alanyra a vogulban, az osztjákban, a mordvinban és a finnben. A lappban ós a magyarban a -k többesjel terjedt át az állítmányról az alanyra. A cseremiszben csak később kerültek kongruencia céljából az alanyra újabb eredetű többesjelek: — sámsts, -fiiak, -blak, -plak, -lak: komboSamoc pocela congeátat 'A ludak egymás után repülgetnek'; skalsamocpuMumo 'A tehenek meg vannak etetve' (BEKÉ, CserNytan. 170). Hasonlóképpen a zürjénben és a votjákban is csak újabb eredetű többesjelek (-jas, -jes stb. -jos, -os stb.) kerültek az alanyhoz. Az egyesszámú névszókon használatos viszonyragok a többesszámú névszókon is használatosak. A casus obliquin sem volt eredetileg többesjel, bizonyítja ezt a mordvin (vö. BUDENZ: NyK. XIII, 47). A mordvinban még ma is többesjel nélküli casus obliquusok szerepelnek többesszámi értelemben. Idővel azután a casus obliquibe is belekerült a finnugor nyelvekben a mordvin kivételével a -t ősi többesjel: a vogulban"— osztjákban (hasonlóképpen a szamojédban). Ujabb eredetű többesjelek kerültek a cseremiszbe (Sámdté, -fídlá), a zürjónbe és a votjákba (-jas, -jos, -os), a finnbe ós a lappba (-i), a magyarba (-k). Vö. BUBRICH, Zur Fragenach der Herkunft der Pluralbildungen in den finnisch-ugrischen Sprachen: ŐEST. XXX. (1938); RAVILA, Über die Verwendung der Numeruszeichen in den uralischen Sprachen: FUF. XXVII. A finnben a -t és a lappban a -& többesjelű alanyeset régibb, mint az -i többesjelű casus obliqui, ezek eredetileg többesjel nélküliek voltak. A mordvinban a határozatián nóvragozásban ma is -i többesjel nélküliek a casus obliquusok, csak a mordvin határozott névragozásban van a casus obliquusokon -t többesjel a -t többesjelű alanyeseten kívül. A finnben és a lappban idővel kifejlődött a szótő és az esetragok között -i többesjel. Ez a finn, lapp -i többesjel WINKLER szerint eredetileg nomen possessi (connectivus) melléknévképző volt (vö. RAVILA: FUF. XXIII, 52; XXVI. Anz. 3; XXVII, 79 kk., vö. f. karjoi-piha 'nyájudvar', lehmi-karja 'tehéncsorda', NyH.7 100), miként az -n egyesszámú genitivusrag is. Minthogy a lappban az egyesszámban -n genitivusrag van, a többesszámban pedig nincs -n genitivusrag, azért a lapp többesszámú -i genitivusragos .alakokat ragtalan genitivusnak fogták -fel, az -i-t pedig többesjelnek. Ezt az -i-t azután többesjelül átvitték a többesszámú többi lapp casus obliquibe is. Az -i többesjel a finn, lapp casus obliquiben nem azonos az uráli -i többesjellel, hanem későbbi
