Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)
Tanulmányok - Papp Ferenc: Új irányzatok a szovjet nyelvtudományban 392
400 ISMERTETÉSEK, SZEMLE kulóban levő matematikus nyelvész iskolának az ó- és újvilági strukturalista irányzatok mellett. 3.1. A matematikai nyelvészet egyik legfontosabb — talán éppen a legfontosabb — sajátsága és egyben eredménye, hogy képviselői közül számosan magukévá tették a nyelvnek KOLMOGOROV akadémikus által javasolt halmazelméleti felfogását. Ismeretes a modern nyelvtudománynak az a törekvése, hogy a nyelvi elemeket bizonyos rendszerbe tudja állítani és hogy ez a rendszer magából a nyelvből mint jelrendszerből következzék, ne kelljen miatta a nyelven túlmenő területekre elkalandozni. Ismeretes az is, hogy — megint csak a hangok területén, melyek a történeti-összehasonlitó módszer számára is a legtöbb eredményt nyújtották a legelső időktől fogva — ez már részben sikerült és a mai fonológia, minden vita ellenére is, tisztán elénk állította mind egységének, a fonémának, mind ezen egységek rendszerének a képét. Tudjuk ugyanakkor azt is, hogy más területen — így a morfémák, szószerkezetek, tehát általában az un. alaktan és a mondattan területen —- ez a kérdés még távolról sincs megnyugtatóan és alapjában egységesen megoldva, bár kísérletek ebben az irányban állandóan folynak.25 Épp itt jön segítségünkre a nyelv halmazelméleti értelmezése. Hiszen a nyelv különböző szintű (fonéma, morféma. . . stb.) elemek rendezett sorozatait adja; a nyelv felírható, mint fonémák, morfémák, szavak stb. halmaza; az egyes ilyen szintek (emeletek) szerinti halmazfelírás tagjai bizonyos részhalmazokat képeznek és azokon belül további részhalmazokat különböztet hetünk meg, ezek a részhalmazok ugyanakkor általában közös elemet nem tartalmaznak (nincs közös metszetük).26 Ha a nyelvet és annak alkotóelemeit ilyen módon írjuk fel, egy rendkívül logikus egészet kapunk — ez természetes, hiszen a matematika hagyományosan kidolgozott ága adta ehhez a leíráshoz a formanyelvet —, ahol mindennek megvan a maga helye és mindennek csak egy helye van. A matematika nem sértheti a nyelvészet autonómiáját (mint ahogy nem sérti pl. a fizikáét, a kémiáét és számos más tudományét, ahol hagyományos és sokszor igen jelentős a matematika alkalmazása), inkább ösztönzi a nyelvészt, hogy olyan nyelvészeti osztályokat képezzen, melyeket azután matematikai formába lehet önteni. Más szavakkal: az ekvivalenciát például, melyre az egyes halmazok épülnek, nyelvészetileg kell meghatározni. Hogy helyesen választottuk-e meg és definiáltuk az ekvivalenciát, azt részben az ellenőrzi, hogy ennek alapján a nyelvi anyagot matematikai formulába tudjuk-e önteni vagy sem. Maga KOLMOGOROV akadémikus, valamint néhány matematikus-tanítványa meg néhány merész filológus foglalkozik is ilyen értelemben ezzel a kérdéssel. Példaképpen elsőként azt a meghatározást idézem, melyet KULAGINA ezen elmélet alapján magára a nyelvre ad: ,,Adva van x elemek Véges S == (x) halmaza; ezen elemeket szavaknak nevezzük. A szavak cortége-eit, vagyis olyan rendezett véges szórendszereket, melyekben ismétlődések is megengedhetők, f r á z i s o k-n a k (4)pa3bi) nevezzük és a következőképpen jelöljük: A = xx x%. . ,xn - Adva van a frázisok bizonyos 0 — {A} halmaza; az e halmazhoz tartozó frázisokat megjelölteknek nevezzük. Adva van a E halmaz közös elemeket jpem tartalmazó részhalmazainak rendszere; e részhalmazokat az őket alkotó elemek Környezetének nevezzük; x elem környezetét r(x)-szel jelöljük. . . . Olyan szavak halmazát, melyek környezetének rendszere adott és melyek megjelölt frázisokat alkotnak, nyelvnek nevezzük és így jelöljük: S (r, @)."27 Az e definícióban szereplő fogalmakat nem határozzuk meg, alapként vettük őket és erre az alapra építjük deduktív módon az egész nyelvtant. A „frázis" körülbelül megfejel a szintagma fogalmának; a ,,m e g j e 1 ö 11 s é g" a formálisgrammatikai szempontból való helyes felépítettséget jelenti (a „megjelölt" frázis emellett lehet értelmes vagy nem); valamely szó ,,k örnyezetén" a ragozása során kapott formái összességét értjük. KTJLAGINA néhány példája: un cas trés simple — megjelölt frázis, un cas trés — nem megjelölt frázis; table-tables — a „table" szó környezete, grand-grands-grande-grandes — a „grand" szó környezete stb. 25 ANTAL LÁSZLÓ nemrég megjelent cikkében a magyar nyelv anyagán illusztrál egy ilyen elképzelést a morfémára vonatkozóan (1. MNy. LV, 16—23). 26 PL: a szavak szófajokra oszlanak mint részhalmazokra, az egyes — ragozható — szófajokon belül ki lehet választani — mondjuk — az azonos esetbe tartozókat, mint további részhalmazt; az, hogy e részhalmazoknak nincs közös metszetük, azt jelenti, elvileg nem lehetséges, hogy valamely szó egyszerre két szófajhoz tartozzék, hogy valamely eset ugyanakkor egy másik eset is legyen stb. 27 L.: 0. C. Kyjiaeima, 06 OAHOM cnocoöe onpeAejieHHH rpaMMaraeHCKHX noHHTHÍí Ha 6a3e Teöpnn MHOH^CTB: ÍIpoÖJieMbi KHÖepHeraKH, 203.
