Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)
Tanulmányok - Deme László: A saussure-i tanítások magyar visszhangjához 3
A SATTSSURE-I TANÍTÁSOK MAG-YAB, VISSZHANGJÁHOZ 27 oldaláról jön, — másrészt negatív, mert ez a tónytisztelet maga túlzott ós sok vonásában maradi. Mindenesetre: ha akadtak SAUSSURE-Í túlzók a magyar nyelvészet körül, azok nem a magyar nyelvészek közül voltak. d) Az elméletre nálunk annyiban hatott SAUSSURE, amennyiben általános nyelvészetünk egyáltalában volt. De igen kevéssé volt s igen elszigetelt helyzetben, s így maga a SAUSSURE-hatás is igen gyenge és szűk körű volt. e) A gyakorlatba a saussure-i tanítások jórészt öntudatlanul, szállományként (= ,,gesunkenes Kulturgut" módján) szivárogtak be. Itt is ki-ki a maga addigi elgondolásának igazolását kereste vagy találta bennük öntudatlanul. A gyakorlatra tett hatás nagy része végeredményben hasznos és viszonylag pozitív, viszonylag előre vivő volt. f) Érdekes ellentmondásaként fejlődésünknek: az elméletbe, de még inkább a gyakorlatba, SAUSSURE-től az került be nálunk, amiben ő maga a nyelvbeli dialektika pólusait felismerte, de e pólusok dialektikus összefüggését, illetőleg összefüggésük dialektikáját korántsem. így a magyar nyelvtudományban SAUSSURE hatására lényegében a dialektikus módszernek •egyes elemei halmozódtak fel; de csak elemei, igen távol a teljességtől^ sőt magától a dialektikává érlelődéstől is. g) A külföldön itt-ott szélsőséges idealizmusba tendáló nyelvszemlélettel szemben nálunk a pozitivizmus a nyelvi tényekhez tapadás révén egy józanabb, a materializmus elemeit tartalmazó szemlélethez vezetett. Ez azonban az ösztönösség jellegét, az elmélettől való általános idegenkedés terhét s a kor eszmei zűrzavarát hurcolva végül is nem materializmussá, hanem olykor eklekticizmussá, máskor jószerével ,,földhözragadtsággá" vált csak. h) Mégis: a materialista szemlélet s a dialektikus módszer, legalábbis elemeiben, nem volt megdöbbentően új 1950-ben, s nem áll távol hagyományos ós 1950 óta fejlődött munkáktól ma sem. Ez részben előny, hiszen, így hagyományos módszerünkből s eredményeinkből sok minden átmenthető. De hátrány is, hiszen aki felismeri az újban a réginek elemeit, az hajlamos rá, hogy a különbségeket szem elől tévessze, s megelégedjék az új szemlélet ós módszer tudatos alkalmazása helyett az egyes részleteiben való ösztönös rátalálással. i) SAUSSURE utóélete igen szerteágazó, minthogy maga a saussure-i mű is az. Hogy mi lett SAUSSURE-ből nyugaton, arról ő éppúgy nem tehet, mint arról sem, ami nálunk lett belőle. Benne mindennek adva volt a magva; az a talajminőségtől és az éghajlattól függött azután, hogy hol mely magvak keltek ki s szökkentek szárba. Mindenesetre: a kritikai tanulmányozást SAUSSURE még ma is megéri és megérdemli.23 DEME LÁSZLÓ 23 Ez utóbbi pontban foglaltakat korántsem így\látja BUDAGOV (az 1954-ben megjelent cikk fordítása' ,,A nyelvtudomány történetéből" címen a NyIK. 1956/1. füzetében), aki a későbbi izmusoknak SAUSSURE munkájában nemcsak magvát, hanem már kifejlett alakját látja, s ennek megfelelően rá hárítja értük a teljes felelősséget is.
