Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - Reychman, Jan: Finnugor tanulmányok Lengyelországban 150

ISMERTETÉSEK, SZEMLE 151 Polska, III. kötet, A lengyel nyelv és története, Krakkó 1915, 445 — 8 L). A magyar eredetű szavak kutatása' is (pl. ALEKSANDER BRücKNERnek a lengyel nyelv történetéről írt munkáiban) inkább általánosságokra korlátozódott és nem támaszkodott a magyar nyelv alapos ismeretére. A XX.. század elején azután a lengyel nyelvészek felvetettek egy elméletet, amely egyes lengyel nyelvjárások spiránsainak és affrikátáinak palatalizálódását finnugor szubsztrátum hatásával magyarázta. JAN BATTDOUIN DB COTJRTENAY volt az első, aki ezt az elméletet képviselte (1902). 1910-ben pedig egy másik lengyel nyelvész, JAN ROZWADOWSKI a nyugati szláv országok néhány folyónevét is finn eredetűnek magyarázta, sőt ezenkívül még néhány köznevet, pl. a lengyel kobieta 'nő' szót is innét származtatta.2 A két világháború között, a független lengyel állam fennállása ellenére, a helyzet nem javult meg. A tudományok fejlődésének feltételei nem voltak kedvezők. A bennünket érdeklő kutatások néhány, a magyar irodalomról, valamint a lengyel—magyar kulturális kapcsolatokról szóló tanulmányra korlátozódtak. Csak közvetlenül a második világháborút megelőző években lendült fel a finnugor nyelvek tanulmányozása. Ezekben az években ugyanis néhány fiatal lengyel nyelvészt külföldre küldtek, hogy finnugor nyelvészeti ismereteiket gyarapítsák. E tanulmányutak eredményeként két munka is megjelent, az egyik WLADYSLAW SAWICKI dolgozata magyar nyelven: „Adalékok a vogul személyrag szerepköréhez" (Szeged 1936), a másik — szintén magyar nyelven — CZESLAW KTTDZINOWSKI cikke: „A finn magánhangzórend" (Budapest, 1939). A háború előtt finn és észt lektorátust létesítettek a varsói egyetemen, magyar nyelvi lektorátusok pedig ezekben az években már Varsóban, Krakkóban, Poznanban, Lembergben (Lwów) és Vilnóban is működtek, CONSTANTIN RÉGAMEY, indoeurópai nyelvész (jelenleg a lausanne.-i egyetem professzora) Indiának állítólagos „finnugor" nyelveivel foglalkozott, kutatásainak eredményeit francia nyelven közölte a „Polski Biuletyn Orientalistyczny" (Lengyel Orientalisztikai Közlöny) című folyóiratban (Varsó 1939, II. kötet) „Le probléme des langues austro-asiatiques et finno-ougriennes dans 'Inde" címmel. 2. A második világháború erősen korlátozta a lengyel tudósok erőfeszítéseit. De a fasiszta iga alól felszabadult országban 1945 után újjászervezték a tudományos életet, s nem feledkeztek meg a finnugor kutatásokról sem. Hála a népi Lengyelország kormányának, a varsói egyetemen 1952-ben magyar filológiai katedrát szerveztek. A tanszéknek az(

a feladata, hogy magyar nyelvészeket és irodalomtörténészeket képezzen. Szükségesnek mutatkozik azonban, hogy ezt a tanszéket a jövőben finnugor filológiai katedrává alakítsák át. A tanszéken 1957-ben készültek az első nyelvészeti tárgyú szakdolgozatok, pl. CISEWSKA MARIA, Zapozyczenia w§gierskie w jezyku polskim w swietle historii stosunków polska—wggierskich [Magyar jövevényszavak a lengyel nyelvben a magyar—lengyel történeti kapcsolatok fényében] és MROOZKO EUGENIUSZ Z zagadnien specyfiki przekladu z jezyka wggierskiego na polski [A lengyelről magyarra fordítás sajátosságainak problémáiról]. Utóbbi hallgatónk gyakorlati magyar nyelvkönyvet is kiadott sokszorosításban „Jezyk wggierski dia Polaków" címmel [Magyar nyelv lengyelek számára] a varsói Magyar Kulturális Intézet kiadásában 1955-ben, és készített egy magyar—lengyel társalgási könyvet is (Rozmówki wegierskie, Varsó 1957, Wiedza Powszechna). A magyar filológiai katedrán tudományos kutatómunka is folyik: előkészítés alatt áll egy kötet, amely a XVffl. és XIX. századi magyar— lengyel kulturális kapcsolatokkal foglalkozik. Egy lengyel nyelven írt kétkötetes magyar nyelvtan is megjelent a tanszék egyik tanárának tollából (CSAPLÁROS ISTVÁN, Zarys elementarnej grarnatyki jezyka wggierskiego I, Warszawa 1955, II, Warszawa 1956).3 A magyar eredetű lengyel szavak problémája gyakran foglalkoztatja a lengyel nyelvészeket. Ezzel a kérdéssel első ízben ALFRÉD ZAREBA foglalkozott a „Wegierskie zapozyczenia w polszczyznie" [Magyar jövevényszók a lengyel nyelvben] című tanulmányában (Jezyk Polski 1951/3.]. A szerző azokat a hangtani törvényeket.vizsgálja, amelyek a magyar eredetű lengyel szavakban érvényesülnek. Ez a munka élénk vitát 2 A későbbi években J.

CZEKANOWSKI és T. LEHR-SPLAWINSKI a szlávok őshazájával foglalkozva gyakran érintették a legrégibb finn—szláv nyelvi kapcsolatok problémáját. 3 A magyar filológiai tanszék munkájáról tájékoztat J.

SOBOLEWSKI cikke „A varsói egyetem magyar tanszékének munkájáról": Délmagyarország (Szeged, 1956. okt. 9) és J. REYCHMAN cikke „Lengyel egyetemi előadók és egyetemi hallgatók 1956. évi magyarországi tartózkodásáról" (lengyelül) a Zycie Szkoly Wyzszej 1957. 2. számának 6 — 9. lapjain.