Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - Kelemen József: A Magyar Nyelv XXVI–L. évfolyamának Mutatója (ism.) 145

148 ISMERTETÉSEK, SZEMLE rendszerint -f- jellel bevezetett alcímszavak alatt, pl. „finn nép és nyelv" címszó alatt ,,+ birt. szr.-ok, .. [új sorban: ]-f- elvonás.. . [új sorban] -j- etym. szótár..." De ilyenkor a műszó betűrendi helyén utal a Mutató az illető nép és nyelv összefoglaló cikkére, pl. „birtokos személyragok. .. 1. még. .., finn...", „elvonás... 1. még: finn, ...", „etymológiai szótár: 1. finn, ...". Az utalások bőséges alkalmazása nagyban megkönnyíti a Mutató használatát. Segíti a Tárgymutató használatát az is, hogy az élőfejben ki van emelve az a címszó vagy címnév, amellyel kezdődik az illető lap. Pl. 52 : Acephaluskódex, 53: Almásy György, 54: arab a,7± jelenti, hogy az 52. lapon az „Acephalus-kódex" címszótól (ezt is beleértve) az „Almásy György" címszót közvetlenül megelőző „állítmány i ige" címszóig bezárólag levő címszavak, címnevek irodalmát és utalásait találjuk, az 53. lapon az „Almásy Gy." címnév és az 54. lapra is átnyúló „arab" címszó közé eső címszavak, címnevek irodalmát és utalásait, az 54. lapon az 53. lapról átnyúló .„arab" címszó és a ,,B hangértéke" címszó közé eső címszavak, címnevek adatait.. Ez az újítás a Magyar Nyelv I—XXV. és a Nyelvtudományi Közlemények I—L. kötetéhez készített mutatók megfelelő részében még nincs meg. Az élőfejben kiemelt címszó vagy címnév közlésében mindössze ennyi hiba van: 82: hajós-szók helyesen: Hajnal I.; 228: nő hangértéke helyesen: w hangériéke. Az élőfejben való címszókiemelésnek azonban nem a legfejlettebb változatát találjuk a Mutatóban: használhatóbb lenne a Tárgymutató, ha nemcsak az első, ill. az előző hangról átnyúló, hanem ezen kívül az utolsó (helyenként a következő lapra átnyúló) címszavakat, ill. címneveket is közölné a Mutató. Olyankor pedig, amikor a címszó több lapon át ugyanaz, célszerűbb lett volna az egyes lapokon szereplő alcímszavak, részletek első és utolsó adatát közölni az élőfejben, mert az ilyen címszavak anyagában való eligazodás jobban megkívánja a segítő részletezést, mint a rövid címszó vagy címnév. Ilyen két vagy több lapra terjedő címszavak pl. „finn nép és nyelv" (68—70), „finnugor népek és nyelvek" (70 — 2), „földrajzi nevek" (73—4), „francia, (ófrancia és vallon) nép és nyelv" (74—7) stb. Különösen kívánatos lenne a 31 lapnál nagyobb terjedelmű „hangok és hangcsoportok tört. (magyar)" címmegjelölés további részletezése az élőfejben, mert itt háromszor kezdődik újra a részletek betűrendje, mivel külön csoportba foglalva következnek a szóelejiek (82 — 7), szóbelsejiek (87 —104) és a szóvégiek (104—14). Hogy e rész anyagában való tájékozódás a közölt megoldás szerint nem a legszerencsésebb, arról a kutatók nagy része személyesen fog meggyőződni a részletkutatás során, hacsak maga nem pótolja a tájékoztató részletek kiemelését az egyes lapok élőfején. A Nyelvtudományi Közlemények I—L. kötete Mutatójának ismertetésekor (NyK. LVII [1955] 322) már rámutattam arra, hogy az összefoglaló nagy cikkek helyett helyesebb lett volna a részletkutatások gyakoriságára és az összefoglaló monográfiák ritka voltára való tekintettel az irodalmi utalásokat inkább a részleteknél közölni s az összefoglalásokat utalásokkal megoldani. Ebben a Mutatóban is kelleténél több az irodalmi utalásokat együtt közlő összefoglaló cikk, így különösen a hangok és hangcsoportok történetét, a jövevényszókat, a névszóképzőket tárgyaló cikkekben. De ez a Mutató abban mégis haladást jelent a régihez viszonyítva, hogy ebben több az összefoglaló utaló címszó, amely a részletek alatt közölt irodalmi adatok összefoglalására csak utalásokat ad. Ilyen összefoglaló utaló címszó pl. „csoportnyelvek" (62), „népek és nyelvek" (162—3), „néphagyományok" (163), „szócsoportok" (205—6). Másutt a címszó egyesíti az irodalmi adatokat közlő részt és az utalásokat, pl. „népnyelv" (264—5: itt az elvi, módszertani vonatkozású irodalmi adatok után közli az egyes vidékek, helységek népnyelvere, nyelvjárására vonatkozó utalásokat), „nyelvemlékek' {176 — 7). A Magyar Nyelv I—XXV. kötetének Mutatójában még külön főrész volt a „Népnyelvi Mutató". A mostaniban a megfelelő anyag a Tárgymutatóba van beolvasztva, részint a népnyelv, részint a nyelvjárások címszó alatt, részint pedig az egyes vidékek, tájak, vármegyék, városok, községek címneve alatt részletezve. Az újabb eljárás a Mutató szempontjából elvszerűbb. Az utalások, főleg a „népnyelv" címszó utaló nevei, megkönnyítik az irodalom egybeállítását. Az összefoglaló utaló címszók tartalmának összeállítása még itt sem eléggé elvszerű. Itt sem ritka az olyan felesleges utalás, amely csak arra való, hogy harmadik helyre utasítsa a keresőt; néha pedig fontos utalás kimaradt az ilyen összefoglaló cikkekből, ugyanúgy, mint az NyK. Mutatójából (vö. NyK. LVII, 323). A „szócsoportok" összefoglaló utaló címszó pl. egész sereg címczóra utal. Ez as •összefoglaló utaló címszó valóban sok fáradságtól kíméli meg azt a kutatót, aki e „szócsoport" (főleg az ugyanazon fogalomkörbe tartózó szócsoportok) irodalmát akarja összeállítani a Mutató alapján. De a szerző néha szem elől téveszti az efféle összefoglaló