Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)
Tanulmányok - Hutterer Miklós: A germán őstörténeti kutatások újabb eredményei (ism.) 139
ISMERTETÉSEK, SZEMLE 139 figyelés, az ananyinoi műveltség északra hatolásával kapcsolatban. Úgy látszik, eléggé szilárd az a tétel, hogy az ananyinoi műveltség nemcsak a Káma mentén alakul ki, hanem Kazán környékén, a középső Káma és Bjelaja mentén, valamint a Vjatka és Vetluga menetében (vö. ZBRTTJEVA: SZA. 1957 : 2. sz. 26 sk.). Ha egy pillantást vetünk a komi nép mai elterjedésére (ZSIRAI, FgrRok. térkép), láthatjuk, hogy két nagyobb tömbre tagolódik: az egyik a Káma kanyaron belül él, a másik a Luza, Sziszola mentétől • felfelé a Pecsora vizeiig. E második csoport szintehogy lenyúlik a Vjatka menti egykori ananyinoi területekig s a Ljetka folyón keresztül víziút köti össze ezt a két területet. Csak a komi terület régészeti leleteinek részletes közlése nyomán ítélhetnénk a tekintetben, hogy a komik felnyomulása nem két oldalról történt-e? A komiban található két fő nyelvjárás esetleg emellett szólna. Ez esetben a délibb területen lakó komik nyelvében érthető lenne a nagyobb indoeurópai szókincs. A komik későbbi fel vándorlásával (IV. századtól kezdve) is számolnunk kell s emögött alighanem a volgai bolgárok megjelenése áll. Úgy tűnik, hogy a volgai bolgárság térhódítása jelentékeny eltolódásokat hozott létre a Volga—Káma vidék népességének elhelyezkedésében. Így a komik északra vándorlásának tömörebbé válását is ezzel hozom kapcsolatba. Van tehát megoldatlan kérdés bőviben s éppen ezért örömmel üdvözölhetjük azt a kezdeményezést, amelynek első kötetét őstörténeti vonatkozásban megbeszéltük. A komi nép történetének tüzetesebb ismeretén kívül a finnugorok s közvetve a magyar nép őstörténetének sok kérdését világosabban fogjuk ^ ni az elmélyülő komi-földi kutatások révén. LÁSZLÓ GYULA A germán őstörténeti kutatások újabb eredményei Ernst Schwarz: Goten, Nordgermanen, Angelsachsen. Studien zur Ausgliederung der germanischen Sprachen. Mit 16 Abbildungen. Bibliotheca Germanica 2. Bern—München 1951. Francke und Leimen-Verlag. Ernst Schwarz: Germanische Stammeskunde. Mit 24 Abbildungen. Germanische Bibliothek, Fünfte Reihe, Heidelberg, é. n. [1955]. Carl Winter-Universitátsverlag. Mind a germanisztika, mind más, a germán népek, illetőleg törzsek történelmének tisztázásában érdekelt nyelvészeti és történeti szakterületek szempontjából igen iörvendetes 'esemény, hogy végre sor kerülhetett a germánság etnogenezisével, törzsi tagolódásával és az európai történelembe való belépésével kapcsolatos új kutatási eredmények szabatos, szinte minden szempontból elfogadható tudományos összegezésére. Ezt a rendkívül fontos munkát ERNST SCHWARZ erlangeni egyetemi tanár vállalta, aki már korábbi ilyen irányú kutatásai során is sikerrel alkalmazta szűkebb szakterületének, a — főként régi, középkori — német, ún. koloniális nyelvjárások vizsgálatának tanulságait. SCHWARZ alapvető munkahipotézise a következő: az egyes germán törzsek kialakulásában általában történeti és régészeti adatokkal bizonyíthatóan különféle germán •etnikai csoportok vettek részt, vagyis az egyes germán népek kialakulásában lényegében ugyanolyan erők, feltételezhetően szinte ugyanolyan módon érvényesültek, mint a nem germán környezetben létesített német szigetek mai, egységes arculatának kialakításában. Ennek a szempontnak ma, különösen ScHWARznak a gótok eredetét tisztázó műve1 után, egyre több híve van a germanista szakemberek körében, sőt a kiváló leningrádi kutató, ZSIRMUNSZKIJ, a szovjet germanisták 1956. évi moszkvai ülésszakán kifejezte azt a meggyőződését, mely szerint csakis a nyelvjáráskutatás eredményeinek fényében lehetséges a germánság őstörténeti problémáinak tisztázása.2 Első nagy összefoglaló művében3 ERNST SCHWARZ a gótok, pontosabban az ún. keleti-germánok (gótok, vandálok, gepidák, rugiaiak, burgundok, herulok) etnikai és nyelvi problémáit tisztázta a nyelvészeti, régészeti és egyéb adatok felhasználásának komplex módszerével. Sikerült tudományos megbízhatósággal bebizonyítania. 1 ERNST SCHWARZ, Goten, Nordgermanen, Angelsachsen. Bern—München 1951. 2 Vö. Beszámoló a germanisták 1956. évi moszkvai ülésszakának munkájáról: Filológiai Közlöny, 3 (1957), 169 k. 3 Ld. 1. jegyzet.
