Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)
Tanulmányok - Gáldi László: R. Austerlitz, Ob-Ugric Metrics (ism.) 131
ISMERTETÉSEK, SZEMLE 135 idézeten kívül10 — csupán az Ómagyar Mária-siralomra hivatkozik, mely szerinte' — és szerintünk is — „contain more features in commun with Ob-Ugric verse than do the more recent samples of Hungárián folk-poetry" (125). Sajnálatos azonban, hogy AUSTERLITZ legfrissebb magyar verstani dokumentációját mindössze HORVÁTH JÁNOS egyik régebbi könyve jelenti (A magyar vers. 1948). Nem meglepő-e, hogy az óceánon túlra még semmi sem jutott el az utolsó tíz év oly szépen felvirágzott magyar verstani irodalmából ? 4. Befejezésül még néhány megjegyzést. Ami a „teraszos" szerkesztést illeti (65 kk.), ez természetesen a magyar népköltésből sem hiányzik. Ha legalább eddigi legjobb balladagyűjteményünk (CSANÁDI IMRE — VARGYAS LAJOS, Röpülj páva röpülj. Budapest 1954) hozzáférhető lett volna AUSTERLITZ számára, ebből,is láthatta volna, hogy például a Kőműves Kelemen-téma különféle Változataiban — tehát egy igen régies, még következetesen nem is rímelő balladában! — aránylag elég gyakran felbukkan ez a szerkesztésmód. íme két példa a hármas „teraszalkotásra" (i. m. 75, 77): Jó reggelt, jó reggelt, kedves feleségemi -Kedves feleségem, mét jöttél most idei Mét jöttél most ide, fejed-elvesztére ?! Arra kifizetek egy véka arangyal, Egy véka arangyal, két véka ezüsttel, Két véka ezüsttel, három véka rézzel. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy AUSTERLITZ idézetei gyakorta akaratlanul is gazdagítják azt a metrikai tipológiát, amelyet STEINITZ vázolt fel (OVE. II, 8—10). Nincsenek meg SiEiNiTznél például a következő sorképletek: 2, 1, 2, 1 tépdrj ás tafog gum, Xüldrj ás tah% xum! (KANNISTO 269, 1 — 2; idézve 33) 1, 2, 2, 1 Tcélp o%sdr törpa, %um (MUNKÁCSI II/2 , 11, 159 — 60, idézve 52) 3, 2, 1, 1 mog] jir\kew ötar} sérfk xuw (STEINITZ 36., idézve 53) Nem fordít figyelmet AUSTERLITZ a párhuzamos sorokban'tapasztalható szótagszám-ingadozásokra sem, pedig nem közömbös, hogy fenti 2. példánkhoz is egy olyan sor csatlakozik, amelynek 2, 2, 2, 1 tagolása pontosan megfelel STEINITZ II. metrikai típusának: sémdl o%sdr törpa xum Megvizsgálandó lenne az is, vajon terjedhet-e az ilyen szótagszám-ingadozás párhuzamos sorokban 1 szótagnál többre. Egyelőre az egymásnak megfelelő szók összeállításából az tűnik ki, hogy a váltakozó tagok vagy egyforma szótagszámúak, vagy legfeljebb 1 szótaggal különböznek egymástól (vö. po.% 'fiú' rv éw_9 'lány' : tápdt 'hét' ^ yut 'hat'; xü/dtten 'suhanó' — manten 'haladó' stb. 50—1). Ilyenkor is azonban járulékhangok (főleg a) vagy járulékszók (mint jam 'jó') az arányosságot könnyen helyrer billenthetik (vö. 101 kk.), ami természetesen már a metrikai arányérzék erős fejlettségére vall. Itt jegyezzük meg, hogy AUSTERLITZ helyesen utal a ritmus rendeződésében a táncdalok szerepére (107); kár, hogy két szinjai táncdalt (OVE. I, 14. és 15.), melyek már strofikus tagolást is mutatnak, STEINITZ osztjákok lejegyzése alapján közölt, s ezért ezt a „dictated text"-szerű anyagot AUSTERLITZ, talán túlzott óvatosságból, nem merte „Central corpus"-ához csatolni. 5. Mindent összevéve, R. AUSTERLITZ verstani művét csak örömmel fogadhatják a magyar és a finnugor verstan művelői. A LOTZ és tanítványa javasolta elemzésmód, mely elsősorban az ónekszövegek nyelvi kialakítását veszi szemügyre, valóban megérdemli, hogy ritmikai és metrikai vizsgálódásaink egyik fgrftos kiindulópontja legyen. E módszer segítségével máris jobban megismerhettük obi-ugor rokonaink verstechnikáját, melyben a heterometria, fejlődésének jelenlegi fokán, már magában hordozza az idővel talán kialakuló monometria ígéretét. Nemcsak az itt elemzett rendkívül szimmetrikus periódusok, hanem egyes VÁISÁNEN feljegyezte dalok is (például a 105.) iiatározottan ebbe az irányba mutatnak. GÁLDI LÁSZLÓ * 10 „ut dicunt nostri ioculatores: pmnes lóca acquirebant et nomen bonum accipiebant".
