Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - Gáldi László: R. Austerlitz, Ob-Ugric Metrics (ism.) 131

ISMERTETÉSEK, SZEMLE 131 A szerző szerint az a > a és az á > o hangváltozás a csuvasban a keleti-mari nyelvjárások hatására történt. Az TJAJb. minden egyes kötete az önálló dolgozatokon és tanulmányokon kívül számos ismertetést is tartalmaz. Ezek közül tárgyuknál fogva különös érdeklődésünkre tarthatnak számot a következők: 1. JÚLIUS MAGISTE: ERKKI ITKONEN, Zur Gesehichte des Vokalismus der ersten Silbe im Tscheremissischen (XXVII, 113 — 8). 2. ERKKI ITKONEN: Etymologisches Wörterbuch der uralischen Sprachen (XXVIII, 66-80). A szerző BJÖRN COLLINDER ,,Fenno-Ugric Vocabulary" című művének ismertetése során értékes megjegyzéseket füz egyes etimológiákhoz. Nem hagyhatjuk megemlítés nélkül az UAJb. évfolyamainak gazdag könyves folyóiratszemléjét sem. Az UAJb. különös érdeme, hogy — nyugati folyóirat lévén — a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban folyó nyelvtudományi munkát is figyelemmel kíséri, és az ezekben az országokban megjelenő, az UAJb. munkaterületéhez tartozó nyelvészeti kiadványokról mindig idejében beszámol. Az UAJb.-t 1952-től 1958. július 12-én bekövetkezett haláláig FARKAS GYULA a göttingai egyetem finnugor tanszékének vezetője szerkesztette. Az uráli és az altáji nyelvtudomány nyugati művelőit ő tömörítette e folyóirat köré. Az ő érdeme a „Societas Uralo-Altaica" megalapítása is. Az UAJb. köteteiben megjelent dolgozataival a nyelvtudomány eiedményeit is gyarapította. Utolsó műve a Müncheni-kódex kiadása (Der Münchenéig Kódex I. Wiesbaden 1958, O. Harrasowitz. Ural-Altaische Bibliothek VI.) volt. RADANOVICS KÁROLY Róbert Austerlitz: Ob-Ugric Metrics ' The metrical structure of Ostyák and Vogul folk-poetry. Helsinki 1958. Folklóré Fellows Communications No 174. 128 1. 1. E tanulmány a verstani kutatásnak azt az ágát képviseli, melyet LOTZ JÁNOS közel két évtizede kezdeményezett1

;

a szerző maga is LOTZ tanítványa, s jelen munkájával mestere vezetése alatt nyerte el a doktori fokozatot a new-yorki Columbia egyetemen. Egyszersmind azonban AUSTERLITZ joggal mondható W. STEINITZ tanítványának és követőjének is: dolgozata ugyanis — kissé címével ellentétben — nem általános obi-ugor verstani összefoglalást nyújt, hanem elsősorban annak a 19 serkáli osztják éneknek az elemzését, melyet STEINITZ tett közzé Ostjakische Volksdichtung und Erzáhlungen (Tartu 1939, a továbbiakban: OVE.) című gyűjtésében. Ezt a szerinte legmegbízhatóbb szöveggyűjteményt nevezi szerzőnk alapanyagának („Central corpus"nak), s minden más szöveget, tehát REGÜLY,. MUNKÁCSI, PÁPAY és KANNISTO gyűjtését csupán kiegészítésül (,,Complementary corpus"-ként) használ fel (12). Ezen erős körülhatárolás persze időben és térben korlátozott érvényűvé tesz egyes eredményeket is. Mindazonáltal aki ismeri a LoTZ-féle strukturális verselemzés módszertani igényességét, csak helyeselni tudja e módszernek minél egyneműbb, minél megbízhatóbb anyagra történt alkalmazását. Azt viszont csak sajnálni lehet, hogy AUSTERLITZ nem közölhette az elemzett szövegek dallamait is,2

s

hogy így szöveg és dallam viszonyáról egyelőre csupán néhány, nem is mindig meggyőző megjegyzés áll rendelkezésünkre (124). Vitatható például AusTERLiTznek a serkáli osztják hangsúlyviszonyokra vonatkozó követ-1 Vö.

R. JAKOBSON—J. LOTZ, Axiomatik eines Verssystems, am mordwinischen Volkslied dargelegt. Stockholm 1941; J. LOTZ, Notes on structural analysis in metrics: Helicon IV, 119—46; uő., Kamassian Verse: Journal of American Folklóré. Vol. 67 (1954), 369-77. 2 E

kérdésről a következőket olvassuk a 124. lap 1. jegyzetében: „Thirteen nielodies are attached to the manuscript of OVE—MS. Unfortunately, they cannot he reproduced here. Steinitz seems to havé collected fifteen such melodies altogether, two of them belonging to dictated texts". — Az OVE—MS. rövidítés a STEINITZ-féle Ostjakische Volksdichtung 2. részére utal, melyet AUSTERLITZ a stockholmi Magyar Intézet közvetítésével tanulmányozott. 8*