Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Antal László: Megjegyzések Kenneth L. Pike „egyesített” elméletéről 403

KISEBB KÖZLEMÉNYEK Megjegyzések Kenneth L. Pike „egyesített" elméletéről 1. Az az érdekes vita, mely a legtekintélyesebb szovjet nyelvészeti folyóirat, a BonpoCM H3biK03HaHHH hasábjain bontakozott ki a strukturalizmus értékelése kapcsán, arra ösztönzi a hazai kutatót is, hogy a jövőben többet és elmélyültebben foglalkozzék a SAUSSURE utáni nyelvelméleti irányzatokkal. Az általános nyelvészet iránti fokozottabb érdeklődésről tett tanulságot az oslói nyelvész-kongresszus is. Mint a Nyelvtudományi Közlemények legutóbbi számában megjelent magvas összefoglalásból kitűnik, a kongresszus anyagában igen jelentős helyet foglaltak el a modern nyelvelmélet kérdései. Mint tudjuk, a strukturalizmus összefoglaló elnevezése mindazoknak a nyelvszemléleti irányzatoknak, melyek a nyelvet jelek zárt rendszerének tekintik s vallják, hogy az egyes jel (illetve jelkategória) értékét annak a rendszer egészében elfoglalt, meghatározott helye szabja meg. Amilyen tág ez a meghatározás, olyan tarka azoknak az irányzatoknak a képe is, amelyeket a nyelvészeti közvélemény a strukturalizmus összefoglaló elnevezése alatt tart számon. A strukturalizmus európai irányzatai (a genfi, a koppenhágai és a prágai iskola) F. DE SAUSSURE-t tekintik alapvető forrásuknak. S méltán, mert a rendszer gondolatát, s azon belül a rendszertagok oppozicionális szembenállásának gondolatát a nyelvtudományban elsőnek SAUSSURE hirdette a szemlélet alapjakónt, s ezzel a nyelvről alkotott elképzeléseinket a kor leghaladóbb természettudományos felfogásának módszertani szintjére emelte, mely a fizikában és a biológiában egyaránt a struktúra fogalmát húzta alá.1 \ SAUSSURE érdeme,, hogy világosan elhatárolta a nyelvet a beszédtől, s a XIX. század történeti nyelvszemlélete mellett kimutatta az egyidejű nyelvi rendszer leírásának szükségességét és megjelölte a leírás irányelveit. Mindezek kapcsán és feltóteleképpen hangsúlyozta a nyelvtudomány önálló I jellegét, helyesen látva annak zálogát tárgyának, a nyelvnek, mint társadalmi jelrendszernek az önálló és sajátos voltában. Ily módon döntő mórtékben i hozzájárult ahhoz, hogy meghúzza a határvonalat egyrészt az irodalom, r. folklór, vallás stb. és a nyelv, másrészt — ennek megfelelően — a filológia és a nyelvtudomány között. SAUSSURE óta mindannyiunk féltve őrzött kincse tudományunk önállósága. Ennek az önállóságnak igazolására és védelmére szolgáltak azok a törekvések, melyek a nyelvtudomány alapvető axiómáinak tisztázására irányul-1A párhuzamra lásd: V. BR0NDAL, Essais de linguistique générale. Oopenhague 1943, 44.