Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Gáldi László: Kassai József szláv-magyar szóegyeztetései 389

402 GÁLDI LÁSZLÓ de egyetemi előadásaiban mindig azt vallotta, hogy a franciáknak nem lehetne öt-hat új szófejtő szótáruk, ha már a XVII. században nem állt volna a francia etimológiai kutatás aránylag igen magas színvonalon, s ha már MÉNAGE nem olyan etimológiákat közölt volna híres szótárában, amelyeknek kb. 70%-a ma is megállja a helyét. Ha azt a szilárdan megalapozott hagyományt tekintjük, amelyet a XVIII. század utolsó negyede teremtett mind a magyar nyelv szláv elemeinek kutatása terén, mind pedig például a finnugor nyelvészetben, akkor nyilvánvaló lesz előttünk, hogy tudománytörténetünknek ebben az ágában is az „Emlékezzünk régiekről" jeligének teljes érvényt kell szereznünk. KASSAI műve a jeles szótárszerző egyéni sorsa szempontjából is értékes monumentum: sok megpróbáltatás ós csalódás közül emelkedik ki szófejtő szótárkísérlete, s bár kéziratban maradt, azért mégis láncszem egyrészről GYARMATID: és SÁNDOR ISTVÁN, másrészről LESCHKA, DANKOVSZKY és MIKLOSICH munkássága közt. SIMÁI KRiSTÓFfal és KRESZNERiccsel együtt KASSAI is a magyar szótárírás hőskorának nagy alakja, sőt bizony mártírja is: mindhárman évtizedekig vártak műveik kiadására, az ő reformkorukra, s például KASSAI sohasem lelt olyan bőkezű mecénásra, aminő ZÁDOR GYÖRGY, Vörösmarty támogatója ós barátja volt KRESZNERics-csel szemben. Mindmáig a magyar nyelvtudományra s elsősorban Akadémiánkra hárul tehát az a feladat, hogy KASSAI szótárának kéziratban maradt utolsó kötetét, amely az itt tárgyalt toldalékokat is tartalmazza, végre közzétegye. GÁLDI LÁSZLÓ