Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Fodor István: A nyelvtani nem kialakulása I. 339

A NYELVTANI NEM KIALAKULÁSA 357 a kapcsolat látszólagos. A névmás szemantikai genusegyeztetése nem jöhetett volna létre az alaki megoszlással rendelkező névmás analógiája nélkül, akár vele egyidejűleg is, de sohasem azt megelőzőleg. Ami pedig az OH 3HÜA — 0H2L 3Ha/ia. — OHO 3HÜA0 típust illeti, figyelembe kell venni, hogy az egyeztetés nemcsak nőre és férfire, hanem bármely hím-, nő-, illetve semlegesnemű főnévre is vonatkozhatok (OH 6biA = ŐOM 6biA, ona őbtAa = 3UMd 6biAa, OHO, őblAO = GOAHye öblAo). Ezenkívül figyelemre méltó az a körülmény is, hogy az ilyen névmás a legtöbb nyelvben, így az indogermán nyelvekben is mutatónévmásból, illetve annak jelzői funkciójából vonódott el (onb vagy th celovékh jestb^>onh vagy th jestb). A jelzőként álló mutatónévmás egyeztetése pedig a nyelvtani genus egyik esete. HIBT szerint a személyes névmás vagy az ilyen funkcióban álló mutatónévmás indította el a nemek szerinti alakmegoszlást. Az indogermán harmadik szemólyű személyes névmás viszont jóval később fejlődött ki a genus kategóriájánál, ennek következtében a szóban forgó névmás megoszlását nem személyes névmási, hanem jelzői vagy állítmányi használata következtében kaphatta. • Ha elhagyjuk az indogermán nyelvek körét, ós a névmás genusalakító lehetőségót más nyelvcsaládokban is megvizsgáljuk, megerősödik az a benyomásunk, hogy a névmásnak ez a szerepe nem igazolható. Azokban a nyelvekben, amelyekbén a genus kategóriája nem fejlődött ki, általában a személyes névmásnál sem tartják szükségesnek a férfire vagy nőre vonatkozó alakot külön megjelölni. Felmerül a kérdés, miért éppen az indogermán alapnyelvben lett volna erre szükség. Aligha valószínű, hogy HÍRT állítása értelmében a sl ós sd névmásnak már eredetileg 'sie' jelentése volt. Ez csak a kongruencia kialakulásával történhetett meg, előbb semmi esetre sem. Megjegyezzük, hogy a japánban előfordul a személyes névmás harmadik személyének kétféle alakja férfire, íll. nőre vonatkozó jelentésben anélkül, hogy e nyelv ismerné a genuskülönbsóget. A következő névmások ,,többalakúak": ano otoho 'er' — ano onna 'sie', többesszámban ano otohotachi 'sie mánnlich' —ano onnadomo, ano onnatachi 'sie weiblich', sőt ,,semlegesnemű' névmás is létezik: ano mono stb. Csakhogy ezek a névmások, mint általában a japán személyes névmások, főnévi eredetűek (onna 'nő', otoho 'férfi', mono 'dolog'), úgyhogy csak egy gyakoribb, általánosabb használatával állunk szemben annak a magyarban is ismert esetnek, amikor a névmás által jelölt személyt vagy tárgyat kissé közelebbről meghatározzuk: ez a férfi, az a nő, ez a dolog. Ez pedig nem nevezhető genuskülönbsógnek, mivel alaki megoszlásról szó sincsen. Amíg a névmás megtartja névmási mivoltát, és nem válik suffixummá, addig a genus kialakításában nem lehet szerepe. Ami az indogermán alapnyelvet illeti, még senki sem tudta elfogadhatóan bebizonyítani a nóvragozási suffixumok névmási eredetét: BOPT gondolata a mai napig csak hipotézis maradt. Más nyelvcsaládokban azonban, mint látni fogjuk, a névmásnak valóban volt szerepe a genus, illetve az osztálytagozódás kialakításában, miután raggá változása bebizonyítható. Az indogermán nyelvekben e hipotézis nélkül is közelebb tudunk jutni a genus kialakulásának megértéséhez. 6. Ha az indogermán nyelvcsalád genus kategóriájára vonatkozó elméleteket megrostáljuk, akkor csak két használható gondolat marad: BEUGMANN és MEILLET nézete. Próbáljuk meg e két kutató elképzeléseinek értékes magvát kiválasztani, és azokból elindulva közelebb jutni a célhoz!