Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Fodor István: A nyelvtani nem kialakulása I. 339

,—• , A NYELVTANI NEM KIALAKULÁSA . 343 4. A fontosabb elméleteket áttekintve először a természetes nem elméletének bírálatával foglalkozunk. A szóban forgó felfogás szerint a gondolkodás nyelvi kategóriát létesített' az élőlények nemi különbségéből. A semlegesnem pedig azon fogalmak csoportosítására szolgál, amelyek a sexusszal semmiféle összefüggésben sem állnak. Azt a „zűrzavart", amelyről az elébb megemlékeztünk, úgy magyarázták, hogy a nyelvtörténeti fejlődés a kezdetben feltételezett rendet a hangváltozások és az analógia ereje útján megbontotta. E felfogást az indogermán nyelvekre alapozták, de e nyelvcsalád körét átlépve még bonyolultabb összefüggésekre bukkantak a kutatók. A hamitoszemita nyelvekben a hímnem és nőnem megkülönböztetése ugyan nagyjából azonosnak látszott az indogermán genuskülönbséggel, de a kaukázusi nyelvek jelenségeire a hímnem, nőnem és semlegesnem sémáját sehogyan sem lehetett ráerőltetni. Nehézséget jelentettek a dravida nyelvek is, mert egyikbenmásikban a három nem különbsége fennáll ugyan, mégis jelentékeny eltérés mutatkozik bennük az indogermánhoz képest. Ugyancsak egészen sajátságos képet mutatnak azok az amerikai indián nyelvek, amelyekben főleg az élő— élettelensóget megkülönböztető kategória alakult ki. Ezek sem az indogermánnal, sem más nyelvcsaládokkal nem mutattak hasonlóságot. Végül a legtöbb problémát az ausztráliai és az afrikai, főleg bantu nyelvek jelenségei okozták. Az ausztráliai nyelvekben a nemek száma 2 és 9 között váltakozik, a bantu nyelvekben pedig egyes kutatók 21 nemet különböztetnek meg. Néhányan, pl. MEINHOF, DESERIJEV, kétségesnek tartják, vajon lehet-e ilyen sokrétű, egymással kevés közös vonásban megegyező jelenségeket egy kalap alá véve a genus kategóriájában összefoglalni. A háromnál jóval több nemet számláló nyelvekben jelenleg is nem genusról, hanem névszói osztályokról (Nominalklassen) beszélünk. Mindazonáltal az általános nyelvészet hamarosan felismerte, és a kétkedők ellenére ma is azt vallja, hogy a szóban forgó jelenségek közös vonásai, vagyis az a tulajdonságuk, hogy bizonyos mondatrészek más mondatrészekkel alakilag egyeztetve vannak, e jelenségek lényegét alkotják, s éppen ezért a genus kategóriájának fogalomkörébe tartoznak. Az indogermán nyelvek köréből kilépve kétségtelenné vált, hogy a genus kialakulásáról vallott eredeti elképzelések sem más nyelvcsaládok szempontjából, sem általános vonatkozásban nem tarthatók fent, tehát a kategória keletkezését nem lehet a természetes nem visszatükröződésével megmagyarázni. Több nyelvcsaládban ugyanis a természetes nem nyelvtani megkülönböztetése vagy egyáltalában nem mutatható ki, vagy teljesen háttérbe szorulva jelentkezik a sokósztályú rendszerben. Igen jellemző, hogy a bantu nyelvek nagyszámú névszói osztálya még annyira sem használja fel a genus jellegű kategóriát a természetes nem kifejezésére, mint az indogermán nyelvek, hanem helyette összetételt vagy heteronymiát alkalmaz. Így a lamba nyelvben a kakas neve kombolwe, a tyúké inseke, a koongo nyelvben a fiatalembert a (di)toko szó jelenti, a fiatal lányt nduumba, a sotho nyelvben a királyt a mofuma a szó, a királynét a mofuma-hali jelenti stb. (Lásd MEILLET—COHEN 867.) Miután a genus kategóriájának szélesebb körű vizsgálatánál az indogermán nyelvcsaládra alkalmazott eredeti elképzelések nem bizonyultak helytállóknak, új megoldáshoz kellett folyamodni. WUNDT (19—24) vállalkozott erre a feladatra. Kiszélesítette a természetes nem tartalmi körét, hogy abba