Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Vértes Edit: Nyelvtani adalékok a keleti-chanti (osztják) nyelvjárásokhoz - 321

NYELVTANI ADALÉKOK A KELBTI-CHANTI (OSZTJÁK) N YELVJÁBÁSOKHOZ II. 335 lattialle asetetulle puulle tehdáán pieni valkea, siihen heitetáán poron mulkun páátá tai pihtan kuorta -AüAdy-jsb siiná savustetaan hápy) | unwohl werden, menstruieren'; pr

g,na*m

id% 'on pahoinvointinen'; pf

g,nam

ieydirí 'ölen pahonvointinen'; pc

g,nam

idyiAdnu 'olin pahoinvointinen'; p'anam (pc

á-) uua:Af Imi 'kuukautisissa oleva nainen (majiflo ne ^HBCTb)))' (654ab). Továbbá , Jg. pánam (nincs ford.): p. mannom 'menin váaráán 1. harhaan [ ich verirrte mich'; p. warram 'erehdyin, tein váárin, turmelin, pilasin, nopTHjrb (myös noita) | ich irrte mich, ich tat unrecht, ich zerstörte, verdarb'; ma mwám p. wárc

'hán turmeli hevoseni (esim. koválla ajolla)' (1672). b) A névszói lativusnak a személyes névmások dativusa felél meg. KARJALAINEN -nam címszava a következő: ,,-nam: Trj. ma'nfemnam iöA 'tulee minuim páin (on nákyvissá) | er kommt auf mich zu (ist sichtbar)^ (578b, vö. 523b). Itt a may

-nfem

dativusi alakhoz járul a -nam végződés s a kétszeresen ragozott vagy nyomatékosított alak jelentése lativusi 'felém'. A ma-nfenam alak valószínűleg -mn- > -n- változás útján jött létre a következő mondatban: Trj. ma-nfenam AiUydf 'pyraJTb MCHH'. Emellett szól, hogy a AdUyati Sg 3. sz. dativusi személyes névmás nyomatékosított alakját is megtaláljuk ugyanezen ige mellett: AdUyaUnam JiUyhm' 'ero py-•J rajn,' (1112b). I A sg. 2. személyű Trj. példákat KARJALAINEN vagylagosan jegyezte fel: ,,n&rjafi t. n(rr\afi:nam s&mam Jcajh 'ölen suutuksissani, vihoissani I sinuun' (857b); norja.fi vagy nör)a.tinam pr[i'fa73]

['rád megharagudni'] (773b). Minthogy a sg. 2. személyű példák értelmében a -nam végződés nélkül 1 is azonos a szóban forgó személyes nóvmási alak jelentése, ezekben az ese-I tekben a -nam szóvégződós nyomatékosításnak látszik. I c) Idézhetők személyes névmással kapcsolatos példák a Vj.-ból is, de nem dativusi funkcióval vagy a dativust nyomatékosítva, hanem a sze-L mélyes névmás nominativusának nyomatékosításában: ma mtinnam' 'H OflUHt.' P (523b).11

mana

t'sailcöydl nvyortá! — nönnam nvgdrtt! 'valapas minulle kuppi I teetá! — vala itse!' (606a)7 iqynam iáylSIá puamtdydn 'hánellá on ikává í omaisiansa' (773b). iqynam mrdj] iöldyudl 'puhuu itsekseen | er spricht vor l sich hin' (165a). \ Van két példa, melyben a suffixumos személyes névmási nom. végére \ a lativus ragja járul. Az egyik ilyen: Vj. nypqnama liya 'varo!, öeperact.' /' (1048a). A másik esetben kétféle lehetőséget jegyzett fel KAR JALAINEN: \ iöyíila v. ioynama io'yPs 'ampui itsensá' (135b). \ d) Több esetben a -nam végződésű eset módhatározóként szerepel: Trj. 'uf 'tapa | art und weise': fem urnám' 'tállá tavalla'; Aeu7 ürna?mr \ 'erilaisella, eri tavalla (kuin esim. ennen)' (73a). Jg. urnám (foríi. nélkül): \ mdta u. 'joliakin tavalla, tavalla tai toisella, KaiCb-HHÖy/tb | auf irgendeine \ weise, auf die eine oder andere weise'. maia urnám höwat giidytd-lldm 'tavalla / tai toisella hánet löydán' (2826); múw urnám 'miten? kuinka? millá lailla? |. ' wie? auf welche weise?' (130Ö). ( Trj. idm 'hyvá (ihminen, esine jne.),' /möpbifi, xopoiuiíí | gut' (167a): < idmnam 'asiatta, ilman aikojaan; työttá; joutilaana (ihminen, eláin, véne ym.) | ohne anliegen, zum zeitvertreib; ohne arbeit; unbescháftigt, unbenutzt (mensch, tier, boot ua.)'; i. Aap'dtAdm '/japOMt KOpMJiK) (saamatta kor-11 A keleti nyelvjárásokban a szóvégi

-n lekophat (vö. CASTR. 17): ezért nincs a sg. 1. személyű névmás végén -n, de jelentkezik a suffixum előtt. 5*