Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Erdődi József: Nyelvi tabu a mariban 29

NYELVI TABU A MABIBAN 31 Ez a tiltás általános jellegű, idegen nyelv használatát illeti és vallási téren nyilatkozik meg. Valószínűleg a mohamedán vallásból eredeztethető. Hasonlóképpen vallási-történeti jellegű az a tiltás, amelyről V. M. VASZILJEV ír:7 A mari nép egyik nemzeti hősének neve az erdei nyelvjárásban Nemde kurdk kuy'éza, a keletiben Mende kuruk kuyuza ~ Lemde k. k. Hőstetteinek emléke élénken él a mari nép emlékében, s önkéntelenül is felidézi bennünk Artúr király alakját, illetőleg a hozzá fűződő hiedelmet: a király visszatér népe segítségére, ha népe nagy bajában oltalmát kéri. Vasziljev a Mende nevű vezérről a következőket közli: «0H npMqHCJieH iviapHHijaMH K coHMy /jyxoB-3am;HTHHKOB, npimeM B oöbniHOH pe^íH y BOCTOTHLIX MapHHijeB He pa3-peuiajiocb Ha3biBaTb ero HacTOHinHM HMeHeM, a HenpeMeHHo MecTOHMeHHeM B TpeTbeM JiHite mydo —OH». A keleti-marik szerint tehát nem szabad a mitikus hőst nevén nevezni, hanem nevét az ő (mydo) szóval kell helyettesíteni. Ez az el­járás más népek (pl. a zsidók, szibériai népek) vallási gyakorlatában is fellelhető. Az említett két, a tabura vonatkozó közlést most eddig ismeretlen adatokkal toldom meg, amelyekre BEKÉ ÖDÖN kéziratos mari nyelvjárási szótárának gazdag anyagát rendezve leltem. Ezúttal nem térünk ki részletesen a hitvilághoz tartozó rejtő jelölésekre, csak egyet-kettőt említünk közülük. Az erdei szellemet hosszú embernek hívják, e mögé a jelölés mögé rejtik: JO. küz§-jen, és azt mondják róla: á'tdstá d'la, puse'mgd küzőt-ok 'az erdőben él, fahosszúságú'. A hosszúhajú jelölés (B. M. CÜ. CK. JT. kuz-üp, UJ. kuzu-üp) értelme részint 'asszony' (B. M. UJ. JT.), részint 'pópa' (B. CÜ. CK.), mivel a pravoszláv papok hosszúhajúak és szakálla­sak, de evvel jelölik az ördögöt is (UP. UJ. JT.), nehogy említéskor, mintegy „falra festve", megjelenjék, és ez a rejtő neve a gonosz ofiőa-n&k is (UJ. JT.). A KA. nyelvjárásban a ke'ltdmd szó jelentése 'szükségtelen', viszont RAMSTEDT szójegyzéke szerint 'Teufel, der bőse Geist'. Ezt a tabuszót igazolja BEKÉ gyűjtése, amelyben UP. USj. kültdma's, UJ. kdltdma's, CÜ. CK. kül&dma's, Ö. knlönma's, JT. kdltd'mas, JO. knltwmas, K. ke'ltdmás alapjelentése 'szükség­telen', tkp. 'nem kellő, nem óhajtott', valamint 'rossz, gonosz' (gyermek, ember), de egyúttal 'gonosz szellem, erdei szellem, ördög' is. Ezt igazolják a példamondatokhoz adott magyarázatok : UP. kültdma's kaja' (ja', ofíőa') 'a gonosz megy (az ördög, az o(3őa)', vagy JT. k§U§má's§m wznam kb'rndsto (te'sok, i'ia, o'fiőa) 'a gonoszt láttam az úton (erdei szellem, ördög, o(5da)\ ugyanígy KN. ke'ltdmás si'rdstd kwstes 'az ördög a parton jár'. Eufemisztiku­san idegen, orosz szót is használnak: K. tso-rt fidőd'std ka'stes 'ördög, vízi szellem jár a vízben'. A JT. knJtsan-Biian szószerinti fordítása 'karmos-fogas', de jelenti mind a ragadozó állatot, mind az ördögöt, a rossz szellemet, vö. knJsan-BÜanGdts, dj^'m^-sámets pdőa'lőá/ 'az ördögtől, istenek, mentsétek meg!' Magyarázatul a közlőtől az i'ia 'ördög' szót kapta a gyűjtő. Ez a rejtő szó imádságban is előfordul (B. CÜ.), amikor a pásztor kéri a tavaszi kihajtás­kor az istent, hogy a körmös-fogastól, gonosz embertől óvja barmát (B. küjtsán­püjandet's, adéme őusmandeis, jumo, sakleV ragadozótól, gonosz embertől, isten, őrizz meg!' — CÜ. küjsan-püiangdis, d'umo, utare! 'ragadozótól, ég, őrizd meg!'). 7 L. HAHOMH, HH0CKa3aTejibHbie H3PCTHH, crcoBa-nepe>KHTKH B MapHHCKOM H3biKe c. cikkében : MapHHH — yqeHbie 3ariHCKH ceKTopa H3bma H nncbMeHHOCTH. TOM. I. BbinycK 1. Joskar-Ola 1948. 112

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom