Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Fokos Dávid: A permi nyelvek határozói igeneveiről 275

318 FOKOS DÁVID és cicámnak neveztem őket'; MuNKÁcsinak nyilván az volt a nézete, hogy • a' „tani" itt már megromlott szövegre mutat, amelyet a közlő talán így értett: 'íme, ez az!'. A marii szót egyébként az 1948. évi UdmRSzl. is így értelmezi: ! '1. npHBJieKaiomHH BHHMaHHe; 2. cpejr. ACTCK. KOTHK, KomeqKa', azaz: '1. a figyelmet magára vonó; 2. (a középső nyelvjárásban, gyermeknyelvben:) ; kis kandúr, cica'. Az a megállapítás tehát, hogy az udmurtban határozói-igenévi szerepe I is lehet az -on képzős nomen verbálónak, tévedésen alapszik. \ c) Van azonban az udmurt -on végű igenévnek olyan ragos alakja, nevezetesen az -orma végű alak, amellyel kapcsolatban nagyobb joggal lehetett ', ilyen szerepről beszélni. Erre a használatra a következő példák világítanak rá (vö. WIED. Gr.2 168; FOKOS: NyK. XXXVI, 243—4; MEDV. 431—2; JEMEÜJ. 135; WChrest.2 161, 144): G. minam peraée korka-sigfé uisiz uaskonnaz 'meine Frau fiel beim Niederkommen [Herabsteigen] vom Boden herab' (WSpr. 11,153) ('leszálltakor, leszálltában'). G. korbon s otonnaz vjdem fzinf. 'nachdem er geopfert hatte, legte er sich schlafen' (uo. 140). J. sojoslen mi non j az i vayjizzi t'sigem 'wáhrend sie nun fuhren, brach die Deichsel ab' (uo. 105). B. siiékonná'zt llktiz tj-kes 'a 1 s i sie assen, kam dahin ein Wirbelwind' (uo. 164). G. minonnaz 'auf ihrer . Reise' (WChr,2

144, 160).

24

WIEDEMANN

is (Gr.2

168) említ egy példát:

so bére j myskonnaz vu ponem 'darauf setzte er Wasser hin z u m Was.chen'. ( Ő ebben allativusi alakot lát, nyilván a diné rövidítéséből származó -ne ragot í (ehhez vö. WChrest.2

50, 136, 142, 143, 145). j A példák világosan mutatják, hogy az -on képzős nomen verbale (még- ' pedig mint a -menja, -mja esetében, adverbiális-ragos) alakjával van dolgunk (1. pl. fent minonjazi), és az itt szereplő alakok éppolyan határozók, mint / pl. ugyanennek az igenévnek inessivus-ragos (pl. Oalileja zariz kotyryn vet- f l o n az Simeonez adzem 'in seinem Wandeln, indem er wandelte, í um den Galileisehen See, sah er den Simeon' WIED. Gr.2

168,

sotsializm ponna j nurjaskonin 'a szocializmusért való küzdelemben' KONY. 58), ( vagy elativus-ragos (pl. Gl. solan uio.nistiz olo-kin nua 'a u s dem von ihm gehüteten [Gebiet] trágt jemand [Baumstámme] fórt'), vagy névutós alakjai (vetlon muzen 'wáhrend er umher ging' WIED. i. h., i MU. b er ton d ir j az i sojos ad'dzill'am vuko-kö 'auf dem R ü c k- ' wege sahen sie einen Mühlstein' WSpr. II, 53). / Határozói igenóv voltának kérdése csak azért merülhetett fel, mert az \ -orína alak elkülönödött az -on végű alaktól, és ezért az egységesnek, össze- ) forrottnak látszó végződést az igetőhöz járulónak lehetne érezni. De nem j szabad elfelejtenünk, hogy az n -f- j > nn megszokott hangtani jelenség, / amelyet pl. a többesszám j hangjával kapcsolatban is bizonyos nyelvjárásokban i megfigyelhetünk (amely tehát a nyelvérzék szempontjából sem homályosítja ' ( el a két alak együvótartozásának a tudatát) (1. pl. JEMEÉJ. 55—6, UOT. / Kons. 391, WChrest.2

141;

vö. pl. éuannos (egyessz.: suan) 'Hochzeitsleute', \ 24 Nem hivatkozunk olyan példákra, mint

aG. v ö s a s k o n-n a zi vetlisa 'sie gingen auf ihren Betört und...' (MŰNK. MSFOU."CII3

120, 595), G"

ie he t a.ú-ú in éudze burze kurjékom inmarleé 'beim Begleiten der Eisschollen f lehen wir inmar um Glück und Wohlergehen an' (WSpi\ I, 135), mert az első alak másként is értelmezhető, a második pedig bizonyosan másként magyarázandó (1. WChrest.2 136, 145: MTJNK., VotjSz. 55; BTTBR., Phon. 98; PEREV.2

1283. L. még

-nifim stb. WChr.2

145).