Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Deme László: Az Oklevélszótár magas címszavához 23

AZ OKLEVÉLSZÓTÁE MAGAS CÍMSZAVAHOZ 27 i. m. 37, 57, 6, 54, 49); illetőleg: Vrzac ( — ország), Queueric ( = kevereg), Vendek (== vendég; i. h. 57, 34, 59); s e végzöngétlenültek túlkompenzációjaként jelentkezik a jelenség fordítottja is: Sombod (= szombat), Hosued (== húsvét), illetőleg: Télug ( = telek), Mórodig ( = maradék; az adatokra 1. TERESTYÉNI: i. m. 45, 45, 53, 34; a jelenség értékelésére uo. 34; újabb összefoglalása: DEME: MNy. Lm, 379). Az elsoroltak — s a most el nem soroltak — mintájára elképzelhetőnek tartjuk, hogy a mok típusú adatok a mog szóalaknak zöngétlen kihangzású változatai. E jelenség magánhangzó után abszolút szóvégen érvényesül; de az így ejtett zöngétlen hang a paradigmába nem vonul be, tehát pl.: küszöp, de: küszöböt (vö. BENKŐ, Magyar nyelvjárástörténet 99). Ez magyarázná, hogy a viszonylag nagy mennyiségű mok típusú adat mellett csak egyszer — mintegy az abszolút szóvég átütéseként — találunk Mocud, s egyszer Mocus alakot; ezeket azonban én — a moc típussal együtt — bízvást a Mogud, illetőleg a Mogus (mai magos 'granosus') adatainak fogadnám el. 2. Némi problémát okozhat még az, hogy a mag ma v-tövű névszó, s így a magvat, magvak mellett esetleg nem magos, hanem magvas melléknévi származék lenne várható. — A mag etimológiája tisztázottnak vehető (vö. BÁRCZI, SzófSz. és TihAl. 157), ám finnugor megfelelőiben nem sok jel mutat a v-tövűségre. Arra gondolhatunk, hogy a szónak ez a sajátsága későbbi, analogikus eredetű. Ilyesfélére utalnak a NySz. adatai is: T£omj:SzP.: magot FelvrSchSal: magvot CornC.: magyay Com:Vest.: Magva ' írdyC: magából ('magvából') ÉrdyC: magwa zakada Ver:Verb.: magok szakad JÉrdyC: magokat zakaztaak C: sók-magu PPB1.: Száz magvu fű C: magos MA.: magvas, magos Különösen érdekes ez az adat: NagyszC: „fiuekuec magy, auag maquay" (NySz.). — A NySz. adataihoz még hozzátenném, hogy a Tzs. például a magos alakról a magas és a magvas címszóra egyaránt utal, tehát a v-tövűséget éppúgy nem tartja kizárólagosnak, mint ahogy ma sem tartjuk annak, s ahogyan nyelvtörténeti adataink vallomása sem egyértelmű e kérdésben. IV. Összefoglalva mindezeket : Oklevélszótárunk magas címszavának adatait kétfelé válogatnám. A mogus típusú korai személynévieket átvinném egy magos 'granosus', esetleg 'spermosus' külön címszóba. A mag és származékainak -k-s adatait megerősíteném a mag címszó alatt; de törölném a makk és származékai alól, vagy legalábbis itt igen óvatosan kezelném őket. A XV. századi személynévi magas típusú adatokat viszont meghagynám mostani helyükön, az 'altus, hoch' adataiként. A XIV—XVI. századi magos típusú személynévi adatokról nem döntenem el határozottan, hova tartoznak; ezek a két — egyébként szétválasztott — melléknév bármelyikének lehetnek adatai. DEME LÁSZLÓ