Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)
Tanulmányok - Ariste, Paul: A mai izsor nyelv birtokos személyragjai 5
A MAI IZSOB NYELV BIRTOKOS SZEMÉLYRAGJAI 9 bizonyítja: mü pezemmá itsidtdmme 'mi mossuk magunkat'; idssdmme emmd köllz 'sohase halunk meg'. De legtöbbször a többes számú 1. szemólyű birtokos személyrag teljesen elmarad: meijen poiGa 'a mi fiúnk'; meijen oma emd 'a mi (saját) anyánk'; túli meijen jálést 'értünk jött'; tule meijen külla 'gyere el a mi falunkba'; mü pezemmd itsid 'mi mossuk magunkat'; stb. A népdalokban ez a rag viszonylag életképesebb. A népdalokban fellépnek a birtok többesét kifejező alakok: tüttdrenneD vagy tüttdremmeD' 'leányaink'12 . Mivel Hevvaa tájszólásában, ahol átlag több ősi sajátosság maradt fenn, és Soikkola tájszólásának egy részében -nnek a többes számú 1. személyű birtokos személyrag jele, feltételezhetjük, hogy ez ősi izsor rag. A -mme rag fellelhető az izsor nyelvterület nyugati részén, mint pl. a Párnáspáá félszigeten, a Rosona és Luga folyók mentén, ahol észrevehetőbb a finn nyelv hatása (vö. a finn isdmme 'apánk, apáink'). Egyes izsor tájszólásokban általában erős a finn nyelvi szupersztrátum. A többes számú 2. személyű birtokos személyrag jele -nne: tü pezettd itsidtdnne 'ti mossátok magatokat'; oDatta itsellenne 'magatokhoz veszitek'; polvillenne 'a térdeitekre'. A birtok többesének jelölését a nominativushoz járuló -D többesjel végzi: lapsenneD 'gyerekeitek'. A többes számú 2. személyű birtokos személyrag használata ritka. E rag rendszerint elmarad: teijen emd 'a ti anyátok'; tü ODatta itselle ~ iisele 'ti magatoknak veszitek'; mid túlin teijem^parvé 'én a ti társaságotokba jöttem'. A többes számú 2. személyű birtokos személyrag helyett egyes falvakban, mint pl. Máttáisi, az egyes számú 3. személyű rag lép fel: tü onatla itsele 'ti magatoknak veszitek'. A 2. személyű birtokos személyrag, mint a többes szám összes személyragjai, a népdalokban általánosabb, ahol létezése az ősi hagyományokkal van összekötve. A többes számú 3. személyű -sse birtokos személyrag szintén ritka: hü mdnnot^konihessesse 'ok haza mennek (szó szerint: a házukba)'; lapsesse 'a gyerekük'. A birtok többesére a -sseB rag utal: lapsessen 'gyerekeik'. A mesélők ismerik e ragot, de általában nem élnek vele. Rendszerint elmarad, vagy más rag lép fel helyette: hü pesson itsidtdnne 'ők mossák magukat' (Venakontsu); hü OÜID kirjan iisellé 'ők magukhoz vették a könyvet' (Saari, Tarinaisi). Az első esetben a többes számú 3. személyű birtokos személyrag helyett a többes számú 2. személyű, a második esetben pedig az egyes számú 3. személyű rag lép fel. Az egyes számú rag fellépését a többes számú 3. személyű birtokos személyrag helyett már korábban följegyezték más szerzők is.13 Ezek a tények azt bizonyítják, hogy a 3. személyű birtokos személyrag többese napjainkban kevésbé életképes. Az élő beszédben már többé nem szükséges. Az elmondottakból kitűnik, hogy az izsor nyelv birtokos személyragjai a kihalás útján vannak. Napjainkban használatuk nem szükségszerűség, hanem inkább csökevényes jelenség. Az egyes számú birtokos személyragok, mint már fentebb említettük, életképesebbek a többes számú ragoknál. E cikk szerzője nem tűzte ki célul azt, hogy az izsor nyelv birtokos személy ragjainak keletkezését és fejlődését ismertesse, mivel ezeket elméleti aprólékossággal elemzik J. MARK, V. PORKKA és L. KETTUNEIST idézett művei. Tartu. PAUL ARISTE 12 A. SOVIJÁBVI, i. m. 49. és 145. 1. 13 J. MARK, Die Possessivsuffixe 96. 1.
