Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)
Tanulmányok - Ariste, Paul: A mai izsor nyelv birtokos személyragjai 5
A MAI IZSOE NYELV BIETOKOS SZBMÉLYBAGJAI 7 liat. Ugyanazok a mesélők, akiktől a fenti példák származnak, így is mondták: miun véli 'az én testvérem'; miun suGulain 'az én rokonom'; miun kom 'az én házam'. Ez a tény arról tanúskodik, hogy a birtokos személyrag többé nem elmaradhatatlan eleme e nyelvnek, hanem többé-kevésbé csökevényes jelenség. Az 1. személyű birtokos személyrag bőségesen szerepel a népdalokban, ahol sok olyan jellegzetesség őrződött meg, amilyen az élő nyelvben vagy csak igen ritkán, vagy már egyáltalán fel sem lelhető: vél maksan issoin velan 'még kifizetem az apám adóságait'; seppüén velvüen 'kovácsom, testvérkém'; túli nűremB velvüen 'eljött a fiatalabb testvérkém'; Mai tilkkui hiuksistán, palavaine paijoistán 'az izzadtság csöpögött a hajszálaimról, a hőség csöpögött az ingeimről'. A népdalokban, főképp éneklés közben, fellép a tárgyalt rag 1. személyének ősibb alakja is: hiuksistani, paijoistani. A köznyelvben csak az átvetéses -ni > -in ;> hosszú magánhangzó -f- n alakban fordul elő. Az 1. személyű birtokos személyrag akkor válik szükségessé, ha az iise 'magam' ós oma 'enyém' névmásokkal együtt lép fel: mid omn kirjan itsellén 'én elvettem a könyvet magamnak'; teimBd mid itsellén murehen 'bánatot szereztem magamnak'; iisiátan (~ ittsiátan) pólmkaizil külveDin 'csalánnal gőzöltem magam'; aja kili tanhvá, mid jo ajoin omman 'hajtsd a kecskét az udvarra, én már az enyémet odahajtottam'; miun omman emd 'az én saját anyám'. Egyes falvak (pl. Máttáisi) tájszólásaiban a birtokos személyrag elmaradhat azokból a szókapcsolatokból, amelyekben ezek a névmások szerepelnek: mid pezen ittsid (••*>>• ittsian) 'én mosom magam'; miulljon iisel paljo lapsia 'nekem magamnak is sok gyerekem van'. Az 1. személyű birtokos személyrag megmaradt egyes határozószókban: mid eldn üksitan 'én egyedül élek'; ölen máz rumillan 'négykézláb mászok a földön'. Az ősi népdalokban ez a rag előfordul az alárendelt mondatnak megfelelő időhatározói szerkezetekben is. PL: mid tdnne tullessán 'amikor eljöttem ide'; tdnne külld tullessán 'amikor eljöttem ebbe a faluba'. Amint a fenti példákból kitűnik, az élő izsor nyelv egyes sz. 1. személyű birtokos személyragja -n, amely előtt a magánhangzó megnyúlik. Az i- összetételű kettőshangzöra végződő szavak ragja mindig csak -n lehet.8 A birtok többesére a nominativusban a -D többes jel utal: ommánD veljánD 'az én saját testvéreim.9 Ami az egyes sz. 2. személyű birtokos személyrag föllépésének előfeltételeit illeti, ezek az előbb tárgyalt 1. személyű raggal azonosak. A 2. személyű alak a következő példákban van följegyezve: ma kőmhez 'menj haza (ti. a házadba)'; et tűnne ommáDa veljanaz 'te nem ismered meg a saját testvéredet'; siul on ommás^perréz 'neked saját családod van'; áttís^koiz eláD 'az atyád házában élsz'; ma omilléz leivilléz 'menj el tőlem (szó szerint: menj a saját kenyereidhez)'; siun ommáz emd 'a te saját anyád'; sid onitjkir'jan iisellez 'magadhoz vetted á könyvet'; suvvá nln toist kuin itsiáz 'szeress úgy másokat, mint önmagad'.10 A népdalokból idézhetjük a következő példákat: pajuj^.jürel siun pessaz 'a fűz tövén van a fészked'; tű mettd tullessáz, v\ HVUD mánnessaz 'hozz mézet, amikor jössz, vidd a fájdalmakat, amikor távozol'. A népdalokban a 2. személyű alak előfordul a -t ragra végződő infinitivus translativusában is, pl.: lülit^püDa purrakséz ja paijua pannakséz, koivua koGaDakséz 'azt hitted (ti. a kígyóról), hogy fát harapsz és fűzfát hasítsz, ütöd (fogaiddal) a nyírfát'. A népdalokban még a következő határozói 8 A. SOVIJABVI, i. m. 141. 1. 9 A. SOVIJÁEVI, i. m. 50. 1. 10 A. SOVIJÁRVI, i. m, 143. 1. ; L. KETTTJNEN, Suomen murteet ül, 303 k.
