Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)
Tanulmányok - Loványi Gyula: A Magyar Nyelvészet 3
8 LOVÁSYIGYULA akárhány gimnázium van, melyet, in corpore, nem mondom a M. Nyelvészet, hanem még csak az sem érdekel: minő kérdésekkel foglalkoznak az egész országban a lelkesb tanártársak, Magyarországon és Erdélyben mintegy tíz ilyen nagyreményű kat. gimnázium van".16 Ugyanebben a cikkben rámutat még RIBÁRY arra, hogy „már negyedik éve, hogy Hunfalvy úr — részéről igen tetemes szellemi és anyagi áldozattal — tartja fenn a Magyar Nyelvészetet, melynek, bár igen szerény körben mozog, s bár talán a legkisebb közönséghez is szól, melyhez valaha folyóirat szólott...".17 Az előfizetőket általánosságban hiányoló hangok mellett számokat mutató fogódzókra is akadunk, hála annak a szokásnak, amelynek a XVIII. század végétől kezdve vagy hat évtizedig hódoltak tudományos lapjaink, annak nevezetesen, hogy közölték előfizetőik számát, olykor nevét is. Ezekből a kimutatásokból a Magyar Nyelvészet helyzetére is lehet következtetni. Az egyes folyóiratok előfizetőinek száma: Kassai Magyar Museum 1792-ben (485. I.) 18 328; TudGyűjt. 1817-ben (XII, 142) 731, 1840-ben (VII, 113) 214;19 TudTár 1834-ben 527, 1844-ben 79 (az 506. utáni szzatlan 1.); UjMMuz. 1856-ban (VI, 605), vagyis a MNyszet megindulásának évében 289. 1853-ban pedig Magyarország és Erdély valamennyi napilapjának és szemléjének együttvéve alig volt 8000 előfizetője (UjMMuz. 1854 : 8). A TanLapoknak 1859-ben (II. félév, 567) 1288 előfizetője volt.20 Az 1860-ban alapított Idők Tanuja című napilap 1860. február 9-i számában önérzetesen hivatkozik rá, hogy annyi — 1160 — előfizetővel indult meg, amennyivel kezdetben eddig egy politikai napilap sem dicsekedhetett.21 Tanulságos az Uj Magyar Múzeum föntebb említettem 1856. évi 289 előfizetőjének rétegeződése (i. h.). Az előfizetők közül könyvtár, intézmény, társaság 19, egyház 84, akadémiai tag (más foglalkozás nélkül) 2, tanár 1, nevelő 1, író (más foglalkozás nélkül) 13, ügyvéd 17, orvos 8, gyógyszerész 1, tisztviselő 4, gazdatiszt 4, főrend 14, földbirtokos és más, ismeretlen foglalkozású 45, tanuló 1, könyvárusi előfizető (nevük és foglalkozásuk ismeretlen) 75. Éles ellentétben áll ezekkel az adatokkal az, amit FÁBIÁN ISTVÁN (V, 183) idéz a Magyar Nyelvészet 1859-i évfolyama 6. füzetének címlapjáról,22 illetve a címlap előfizetési fölhívásából. Eszerint az ívek számának növekedését egyfelől a szaporodó anyag, másfelől és kiváltképp az olvasók számának szaporodása tette kívánatossá. Valószínűnek látszik, hogy a FÁBIÁN idézte fölhívás nem a szerkesztőtől, hanem a kiadótól ered. Az olvasótábor bővülése fölötte szerény méretű lehetett, s tán nem megokolatlan az a kérdés sem, vajon az olvasók száma azonos-e az előfizetők számával. Alkalmasint a részvétel nagyobbodására utalás inkább buzdításnak volt szánva a kiadó részéről. Erre vall HiTNFALVYnak ugyanabban a kötetben (V, 1) olvasható 16 Még ARANY JÁNOS szemléi, a Szépirodalmi Figyelő (1860 — 62) és a Koszorú (1863 —65) is rövid életűek voltak, mert színvonaluk magasabb volt az olvasók igényeinél. 17 Én ritkíttattam. 18 Ennek a bekezdésnek zárójeles számai arra a folyóiratra vonatkoznak, amely mellett állnak. 19 Az előfizetők között szerepel — Metternich ... 20 A TanLapok 1859. évi előfizetői között megtaláljuk „Széchenyi Ist. gróf. Felső-Döblingben" nevét (i. h.). 21 Az előfizetőknak aránylag nagy számát az új lap egyháza támogatásának köszönheti. 22 Ennek a címlapnak nem akadtam nyomára.
