Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)
Tanulmányok - Loványi Gyula: A Magyar Nyelvészet 3
32 LOVÁNYI GYULA Nyelvtudományi Közlemények a komoly tudománynak vannak szentelve, azért meglehetős közönnyel viseltetik irántuk a nagy közönség; hogy vájjon helyesen teszi-e ezt, erről sokat lehetne mondani . . . Tudvalévő dolog, hogy vagy 10—12 év óta a magyar nyelvtudományban nagy élénkség van, melyet leginkább a hasonlító nyelvtudományra való hivatkozás idézett elő". — A Bécsben TÖRÖK JÁNOS szerkesztésében megjelenő Magyar Sajtó 1856. szeptember 16-án ismerteti HUNFALVY nyilatkozatát, tudományos közlönyének programját. Benne úgy vélekedik HUNFAL VY, hogy „a tehetetlenség legsújtóbb önvallomását hirdetné a világ előtt", ha nem foglalnánk el a bennünket megillető helyet az összehasonlító nyelvtudományban. — A Budapesti Híriap (1856. febr. 29.) megjegyzi, hogy az Uj Magyar Múzeum immár nem egyetlen tudományos szemlénk: megjelennek a nyelvészeti füzetek. — A Tanodái Lapokban R. F. [ = RIBÁRY FERENC] 1858. augusztus 12.-i, 19.-i, szeptember 23.-i, október 7.-i és 14.-i számában 60 ismerteti a Magyar Nyelvészetben megjelent dolgozatokat. Augusztus 12-i cikkét így vezeti be: ,,A Magyar Nyelvészet hasznos életének harmadik évét éli, és e rövid idő alatt oly eredményeket mutatott fel, melyek a magyar nyelvtudománynak becsületére válnak ...".— A Kolozsvári Közlönyben (1856. nov. 22.) GYERGYAI FERENC megjegyzi, hogy a nyelvészeti szemle érezhető hiányt pótol irodalmunkban. — Az Idők Tanuja (1860. febr. 3. és márc. 28.) a Magyar Nyelvészet két legutóbbi füzetéről emlékezik meg. — Az Uj Magyar Múzeum 1855. októberi füzete bejelenti a Magyar Nyelvészet megindulását. Az 1860-i, utolsó évfolyamának 2. kötetében (434) pedig az alábbi figyelemre méltó nyilatkozatot teszi a szerkesztő, TOLDY FERENC: „Midőn itt utolszor van alkalmam e valóban tudományos szellemű folyóiratot a magyar nyelv minden barátja pártfogásába ajánlani: ki akarom mondani, hogy — bár némely egyoldalú vagy korai nézet — s számos egyes állításban vele egyet nem érthetek — nyelvtudományunk egy új időszakát61 látom általa megállapítottnak, s olyan alapokon, miken kívül nincs üdvösség . . . Ha magyar nyelv tudományt62 akarunk, scytha (altáji) nyelvtudományt kell elébb megteremteni segítenünk: miben a M. Nyelvészet már is halhatatlan érdemet tett . . . Hidegség, makacsság, gúny ezentúl se ijessze vissza e nemes munkásokat, kik már egy tekintélyes iskolát képeznek, kiknek igyekvései már Európa által becsültetnek, s kiké — mert az igazságnak végre is győzni kell — az egész jövő". Befejezésül három olyan vé^ményt ismertetek, amely nem újságban illetve folyóiratban látott napvilágot. Az egyik RIEDL SzENDÉnek többször idézett 1858. évi leveléből való: ,, . . . meine grosse Freudé . . . anderseits über die wahrhaft rapidé Fortschritte der durch Sie angebahnten und mit so viel Geschick geleiteten neuen Richtung auszudrücken. Ein jedes Heft gewáhrt mir eine grössere Überraschung, und befestigt mich in der Überzeugung. dass der Weg, den Sie gehen, der einzig richtige sei".63 A másik vélemény ARANY JÁNOStól származik (Hátrahag}^. prózai dolg., 1900. kiad. X, 313), s így szól: „Nem lehet a magyar nyelvészet körében 60 A TanLapok 1856. júl. 9-i számában LONKAY ANTAL ezt írja : „Bugát Pál értekezett a hangtanról (így hisszük legrövidebben magyaríthatni a phonologiáty. — A Ma gyár Nyelv Rendszere (1847) is még a betűtan kifejezést használja. ei—62 A kiemelés ToLDYtól ered. 63 RIEDL SZENDE az 1859-ben Prágában és Lipcsében megjelent ,,A magyar nyelvrendszer alapvonalai" című művét „Hunfalvy Pálnak, a magyar összehasonlító nyelvészet alapítójának" ajánlotta.
