Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Ismertetések, szemle - N. Sebestyén Irén: Y. H. Toivonen 206

208 ISMERTETÉSEK. SZEMLE Etimológiáinak egy másik sorozata „Wortgeschichtliche Streifzüge" címen a Finnisch-Ugrische Forschungen XV. kötetében (1914—1922.) indult meg s a 89. sz. etimológiával a XXX. kötet 3. füzetében (1953 — 1954. fejeződött be. Számos etimológiája jelent meg finn és külföldi folyóiratokban, emlékkönyvekben, ünnepi kiadványokban. Az etimológiákból világosan kitűnik, hogy SETÁLA és PAASONEN hatása mellett milyen jelentős szerep jutott TOIVONEN tudományos munkásságában két másik tényezőnek is, két becses kéziratnak. 1920-ban a Finnugor Társaság ToivoNENt bízta meg KARJALAINEN hagyatékának, a chanti szótár kéziratos anyagának feldolgozásával és kiadásával. A szótár 1948-ben jelent meg két hatalmas kötetben (K. F. KARJALAINENS Ostjakisches Wörterbuch. Bearbeitet und herausgegeben von Y. H. TOIVONEN. XXXV + 1200 1.) Hogy az anyag feldolgozása milyen rendkívüli nehézségekkel járt, arról TOIVONEN maga számolt be a mű bevezetésében. És hogy TOIVONEN milyen fényes sikerrel győzte le a nehézségeket, arról maga a mű tanúskodik. Azt pedig, hogy a kéziratos anyaggal való majdnem három évtizeden át tartó foglalkozás mennyire megtermékenyítette a feldolgozó munkásságát, azok az etimológiák bizonyítják, amelyeknek alapjául KARJALAINEN szótárának adatai szolgáltak. Két jövevényszó tanulmánya is KARJALAINEN anyagán épült fel. Az egyik ,,Tiirkische Lehnwörter im Ostjakischen" (JSFOu. LII), a másik, egy terjedelmes, fontos dolgozat ,,Über die syrjánischen Lehnwörter im Ostjakischen" (FUF. XXXII), amely halála előtt néhány hónappal jelent meg. A másik kézirat, amelyből TOIVONEN becses adatokat merített, CHRISTFRID GANANDER „Nytt Finskt Lexikon"-jának a XVIII. sz. végéről származó kézirata. (GANANDER szótára jó másfél évtizeddel ezelőtt (1937 —1940) jelent meg fakszimile-kiadásban három nagy kötetben TOIVONEN kezdeményezésére.) Azokhoz a népi hiedelmekre vonatkozó szómagyarázatokhoz, mint pl. „Spuren primitiver Seelenvorstellungen in der Sprache" (FUF. XXVII), „Hurma ja hurme" (Kalevalaseuran Vuosikirja XXII) vagy azokhoz a rendkívül érdekes nagyobb dolgozatokhoz, amelyek meglepő kozmológiai tájékozottsággal a finn mithológia egyes kérdéseire derítenek fényt, mint „Pygmáen und Zugvögel" (FUF. XXIV), „Le gros chéne des chants populaires finnois" (JSFOu. LIII) GANANDER adatai adtak indítékot. Számos etimológia bizonyítja azt is, hogy TOIVONEN alaposan ismerte a finn népköltészetet. A ,,Suomen kansan vanhat runot" (A finn nép régi runíi) harminc kötetből álló sorozat VIII. kötetét, amely TOIVONEN szülőföldjének, Varsinais-Suominak rúnáit tartalmazza, maga TOIVONEN adta ki. A népi kultúra alapos ismeretére vall az a fontos tanulmánya is, amelyet ,,Über Altér und Entwicklung des Ackerbaus bei den finnisch-ugrischen Völkern" címen ismerünk (MSFOu. LVIII). Legérdekesebb szómagyarázatai, amelyek a nagy közönség érdeklődésére is számot tarthattak, egyszerű, világos és mégis művészi stílussal megírva két könyvben jelentek meg. (Sanat puhuvat, 1944.; Sana sanasta kaksi parhaasta, 1955). TOIVONEN munkásságának másik főterülete az etimológiai kutatással szervesen összefüggő finnugor hangtan volt. Hangtani kutatásaiban PAASONEN hagyományainak fenntartójaként a konszonantizmus egyes bonyolult, nehéz és vitás kérdéseit vizsgálta meg. Doktori értekezése „Zur Geschichte der