Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)
Kisebb közlemények - Vértes O. András: A magyar hangok időtartamvizsgálatának néhány adatáról 170
A magyar hangok időtartamvizsgálatának néhány adatáról E. A. MEYER és GOMBOCZ ZOLTÁN 1904-ben végzett kísérletei nemcsak úttörői a magyar hangok időtartam vizsgálatának, hanem máig is a legfontosabbak (MEYER, E. A. und Z. GOMBOCZ: Zur phonetik der ungarischen Sprache. Upsala 1909. Kny. a Le Monde Orientál 1907 — 8. évi folyamából, röv.: ZPhUSpr.; GOMBOCZ ZOLTÁN: A magyar hangok időtartamáról. Nyelvtud. II, 93—100). Jelentőségük megokolja, hogy rámutassunk egy-egy lényegtelen számítási hibájukra, s e dolgozatokkal kapcsolatban — először is — érintsük az átlagszámítás egy problémáját. 1. Tudnunk kell, hogy a szerzők egy hangnak, illetőleg a hangok egy csoportjának (például a zárhangoknak) átlagos időtartamát a részátlagoknak vagy pedig maguknak az eredeti adatoknak középarányosából nyerték-e. MEYER és GOMBOCZ nem nyilatkozik erről világosan (ZPhUSpr. 11), de az idézett dolgozatok több eredményéből — így a zöngétlen zárhang és a zöngétlen réshang előtti rövid magánhangzó, a zöngétlen és a zöngés zárhang előtti hosszú vokális átlagos hosszúságának kiszámításából (Nyelvtud. II, 97) — arra kell következtetnünk, hogy a részátlagokból; tehát például az a átlagos tartamát 8 részátlag (1. p, t, k előtti á, 2. b, d, g előtti a ... 8. szóvégi a) összeadásából és 8-cal való elosztásából kapták. Itt azonban van egy bökkenő. Bizonyos fölfogás szerint csak akkor számíthatjuk ki egy hang átlagos időtartamát részátlagokból, ha ezeket körülbelül azonos számú adatból állapítottuk meg (WEITKUS, KAKL: Experimentelle Untersuchungen der Laut- und Silbendauer im deutschen Satz. Bonn, 1931. 11 — 12). WEITKUS nézetét követve nyilván így okoskodhatnánk. Egy gyárban a 3 igazgató havi fizetése átlag 950 korona, a 97 hivatalnoké — ugyancsak átlagosan—150, az 1000 munkásé pedig 100 korona. MEYER és GOMBOCZ számítási módja szerint e 3 részátlagot össze kellene adnunk és el kellene osztanunk 3rmal : az eredmény így 400 korona lesz. E számításnak nyilván az a hibája, hogy ugyanolvan súlyúnak fogta föl azt az átlagot, amely csak 3 adatból adódott, mint azt, amely 1000-et képviselt. Eredményünk természetesen akkor lesz helyes, ha a gyáriaknak — a 3 igazgatónak, a 97 hivatalnoknak és az 1000 munkásnak — havi fizetését összeadjuk, s ezt elosztjuk az alkalmazottak számával.: 3 . 950 K + 97 . 15 0 K + 1 000 • 100 K -3~+~97 -fT000"~ ~~~ = 106 > 72 K WEITKUS ez utóbbi módon számítja ki például a német félhosszú magánhangzók átlagos időtartamát (i. m. 12). Első pillanatra meggyőzőnek látszhat ez az érvelés, mégis azt gondoljuk, hogy WEITKUS eljárása sokszor nem adhat oly tiszta képet, mint MEYERÓ
