Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Tanulmányok - Károly Sándor: Az istenadta-féle szerkezetek személyragos alakjának szófaji jellegéről 130

146 KÁROLY SÁSDOB adta volt: 213), akkor világos, hogy Kisfaludy Sándor a mi szerkezetünk -t formánsos szavát igenévnek számította. 2. A szerkezet jelentése és használata a történetiadatoktükrében. Szerkezetünk legalsó adatai között is van olyan, amelyben befejezetlen történés okozta állapotot jelent a -t, -tt formánsos szó : Serm. Dom. : ,,zel futha nadath : arundinem vento a g i t a t a m" (vö. : MünchK. 33 : „Zéltol ingandó [!] nádat" ; JordK. 385 : ,,zel myat haylodozo nádat"). Ilyen példák még későbbi korból: szélhordozta falevél (Pázmány), szerettem lréne leányom (Faludi), zsebtakarta kézzel (Dugonics), hadvészülte képpel, sors-űldözte Zalán (Vörösmarty), szél ringatta .... ágon (Petőfi), csöndlakta vidékre, lombfedte hegyoldalak, jégfedte Kriván (Jókai), hótakarta csúcsai (Gyulai), stb. ,,A Székelyföldön . . . fűnőte és fűnőtés, moly ette és molyettés, molyrágta és molyrágtás egy és ugyanabban a jelentésben járják (vö. MTSz.)" — írja SIMONYI (i. m. 26), SZBPESY pedig az igenév + nomen possessoris képzős szerkezetekre rokonnyelvi példákat sorol fel (i. m. 25). A melléknévképzővel való ellátás mutatja, hogy melléknévi jelentést éreztek a -t, -tt elemes szóban. (Melléknévi igeneveinknek -s képzővel való ellátása megszokott jelenség : nyúlós, szúrós, szőttes, kopottas, varrottas, viseltes stb. Szerkezetünket párhuzamosan használták a személyragtalan, s így általában igenevesnek vett szerkezettel. Néhány példa : isten áldott nap ~ isten áldotta nap, anyaszült meztelen ~ anya szülte meztelen, rozsda ett ~ rozsda ette, napsütött <-*/ napsütötte, hótakart ~ hótakarta, ebadta kölyke ~ ebadott kölyke stb. Néha ugyanaz az író is váltogatja a kétféle szerkezetet : ,,hullám-mosoti gazdag virány" ~ „álla halála vér-mosta fokán" (Arany). Az istenadta-féle szerkezet sokszor jelzett szó nélkül is előfordul, ilyenkor nem vehetjük igealaknak, hanem alkalmilag főnevesült igenévnek : ,,Az én sütöttemből nem eszel" '(Gyarmati : Nyelvmester) ; ,,jó ember volt az istenteremtette " (Petőfi) ; „Jobb az isten ölte, mint az ember vágta" (Erdélyi : Közm.) ; „Jobb a Krisztus főztte, mint a Kristóf melegítette" (Dug.: Póldab. II, 191) ; „Leveled vettem munkáddal, te még a közelebbről Írottamat sem" (Kazinczy : Levelei XII, 456) ; stb. Az értelmezőszerű használat is inkább igenévi, mint igei jelleget ad a -t, -tt elemes szónak : „Ne higgy a leánynak, az istenadtának" (Népdal) ; „A HB. inkább erre a szentírási helyre, mintsem az Erdélyi felhoztára van alapítva" (Hunfalvy: NyK. IV, 445). A melléknév előtti használat is igenévi (melléknévi), jelleget mutat: Szél hordtta eszű, Szél hordotta lábú (DUG.: Póldab. I, 114, 174) ;te találtad arányú fegyvereket (1826 : Kuik-Döme 51). Szerkezetünket párhuzamosan lehet használni a -tói, -tol bővítményes igeneves szerkezettel. Pázmány egyszer szélhordozta falevél-rői, máskor széltől hordoztatott pehely-rői beszél (SIMONYI, i. m. 25). Hogy a kétféle szerkezet között szoros kapcsolat volt, azt mutatják az ilyen keveredésből létrejött alakulatok (vö. SIMONYI i. m. 19, 28) : „Ágiatok meg az mástul el vwte iozagot" (VirgK. 70) ; „Az Ősöktől vette nevével nagyra vagyon" (Uhgv. Tóth L.: Vers. 112). A Pázmánytól idézett kétféle szerkezet viszont felhívja a figyelmünket egy olyan sajátságra, amely — az előbbi szempontokkal szemben — szerkezetünk -t, -tt formánsos szavának az igei oldalára mutat. A szenvedő értelmű -t, -tt képzős igeneveinket ugyanis kódexeinktől kezdve egészen a múlt száza-