Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)
Tanulmányok - Vértes Edit: A birtoklás fogalmának kifejezései a finnugor nyelvekben 102
A BIRTOKLÁS FOGALMÁNAK KIFEJEZÉSEI A FINNUGOK NYELVEKBEN 115 és különleges bizonyítást igényelne, mert a szamojéd nyelvekből is jól ismert a genitivus n jele (vö. CASTR. GramSam. 110; A. n. ÍIBIPEPKA — H. M. TEPELUEHKO pyccKO-HeHeiíKHH CJI. 332 stb.). Éppen a szamojéd deklináció „für die man ebenso jenes schema aufstellen kann: génit, n, akkusativ m . . ." (O.DONN., SUSToim. LXXI, 59) annak az oka, hogy többen uráli eredetűnek tartják az n genitivus ragot, pl. B. COLLINDER (idézi V. TATTLI, UAJb. XXIV/3—4, 28), ÍUv., FUF. XXVII, 33, 80, BUBRICH, IZV. AN. OLiJa. Sz. Sz. R. 1948 stb.34 „Lehet azonban a birtokos jelző oly fgr. nyelvben is ragtalan, ahol van genitivus rag", írja BEKÉ (Nyr. LIV, 109) s ,,a szemólynévmás birtokos név. mási használata is abból a korból való maradvány,35 amikor a személynévmás változatlan alakban kerülhetett jelzőül a birtok elé" (uo. 111). Erre a ragtalan genitivusra alapozza RAVILA azt a véleményét, ,,dass sich aus dem Urfinnisch-ugrischen in einzelne Sprachen eine . . . Doppelheit der Vertretung fortgeerbt hatte" (FUF. XXVII, 90). Az ősinek tartott genitivusi w-ragról már CASTRÉN ezt írta: ,,Exitus. in n proprius etiam est adjedivis possessivis, quae adeo non semper a Genetivo secerni possunt" (El. gr. tscher. 10; vö. BEKÉ, Nyr. LIV, 112; RAV., FTJF. XVII, 75 és az ott közölt irodalommal; SCHMIDT, NyK. XXXVI, 455 indoeurópai analógiát is említ). HAKULiNEisr szerint: ,,Nykyisen genetiivin on arveltu edustavan kahta aikaisempaa eri sijaa: 1) Vanhaa, ural. kantakieleen asti palautuvaa *w-loppuista latíivia ( . . . *rí ^> n . . . ), jonka datiivinen merkitys olisi sáilynyt . . . 2) Alkuaankin liudentumattomaan *-^:áán pááttynyttá sijaa, jonka páátteelle niinikáán on osoitettu vastineet etásukukielistá, jopa samojedista saakka. Tárnán *n:n on katsottu aikaisemmin olleen possessiivisen adjektiivin johdin, kuten sen mordv. ja tser. vastine vielákin óvat" (SKRK. I, 86—7). BUBRICH véleménye szerint (Izv. AN. OLiJa. 1948, 512) a genitivusi -n az uráli locativus ragból ered ('rji,e'^> 'y Koro, y ^ero' . . . 'Koro', 'qero' 'neu' a fejlődésmenet). V. TAULI véleménye szerint (UAJb. XXIV, 3—4, 28), minthogy az ugor nyelvek jó részében semmi sem igazolja a genitivusi -n eltűnését, ennek ősuráli volta sem bizonyítható. N. SEBESTYÉN IRÉN szerint (Fgr. Konf. tézisei) ,,a déli szamojéd nyelvek és a lapp—finn—mordvin—mari nyelvek n ragos genitivusa között nem kereshetünk genetikus összefüggést", s a nyenyecben ,,a genitivusi ragnak felfogható n (r]) lényegében . . . szervetlen hang" . . . mely ,,az ős-szamojédban, sőt talán már az uráli alapnyelvben is, jelöletlen birtokos szerkezetekben intervokalikus helyzetben ... a birtokos szóhoz tapadva . . . léphetett fel, .... a déli szamojéd nyelvekben . . . valóságos genitivusi raggá fejlődhetett". ,,A nyenyec szövegekben általános használatú, hogy a személyes névmás nemcsak értelmező jelzőként, hanem nominális állítmányként is kerülhetett a birtok mögé, tehát szerinte 'ház- én [vagyok]' > házam-féle fejlődési sort is lehetne kikövetkeztetni. Ez az elgondolás is valószínűsíthető (vö. KERTÉSZ M.: Nyr LXVTII, 33 kk.). 34 Nem tudom megállapítani, milyen réginek tartja BEKÉ a genitivusi n-et. Cseremisz nyelvtana szerint ,,a cseremiszben a genitivus -n és az accusativus -m ragja az, eredeti fgr. ragot őrizte meg" (190). A Nyr. LIV. kötetében közölt cikke szerint ,,. . . a, birtokviszony újabb fejlődés eredménye, arra több bizonyíték is van" (110) ; legújabban pedig úgv nvüatkozott a permi nyelvekről, hogy ,,az eredeti genitivusrag itt elveszett" (Nyr. LXXIX, 289). 35 Ez a megállapítás nyilván csak az ugor és permi nyelvekre vonatkozhatik.. 8*
