Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)
Tanulmányok - Vértes Edit: A birtoklás fogalmának kifejezései a finnugor nyelvekben 102
A BIRTOKLÁS FOGALMÁNAK KIFEJEZÉSEI A FINNUGOR NYELVEKBEN 111 ragozással, de a kettőnek az egymáshoz való viszonyát általában nem részletezték és nem tisztázták. 4. A legtöbb finnugor nyelv egy szóval is tud utalni a birtokra és egyúttal a birtokos személyére is, azaz van önálló birtokos névmása, amelynek szerepköre nyelvenkint változóan többé-kevésbé korlátozott. Többnyire csak praedicatív használata általános. Az önállóan használt magyar birtokos névmásokát csaknem minden nyelvtan megemlíti (1. fentebb I. 3), de PERESZLÉNYI még azt is megjegyzi: ,,his Possessivis: Enyim, Meus; Tiéd, Tuus; ővé, Suus vei Illius Vngari Non utuntur, nisii n certis responsibu s,32 quando substantivum praecessit interrogatione simili. . .." (Corp. Gram. 440).33 A manysi az önálló birtokos névmásokat a személyes névmás és egy "holmi, valami, mi" jelentésű szó birtokos személyragos alakjának az összetételével fejezi ki. MUNKÁCSI több nyelvjárásból említi: pl. vogÉ. am utém, 'non uten stb. (Vnyj. 14, kettős és többesszámú alakokat is közöl). A többi nyelvjárásból a khar szóval közöl hasonló kifejezéseket (Vnyj. KL. 110; K. 197; T. 268), ahol egyúttal arra is említ példákat, hogy az összetételben szereplő khar szó melléknevekhez szokott csatlakozni, midőn mellőlük a jelzett szó a kifejezésben elmarad (110—1). AHLQVIST a P. nyelvjárásból amqar, neiqar . . . alakokat jegyzett fel. (SUSToim. VII, 168). A chanti nyelvtanok nem említenek önálló birtokos névmásokat, de SZINNYEI idéz egyet: ma otdm 'az enyém' (NyH.7 158, vö. KABJ.—Töiv. 100b -át (DN.) a.). A permi nyelvekben egészen sajátságos az önállóan álló birtokos névmás használata. Ebben a funkcióban a személyragos, „possessiv" esetben álló (adess., abl., dat.) személyes vagy még inkább visszaható névmást használják, „und wenn das Possessivpronomen substantivisch steht . . . so können diese possessiven Casus auch wie Substantive weiter Casus- und Personalsuffixe 32 Én ritkítottam. 33 Bár nem célunk a magyar birtokos névmásokra vonatkozó eddigi megfejtési kísérleteket sorra venni, annyit azért talán mégis szükséges megjegyeznünk, hogy egyéb magyarázatok mellett, sőt mondhatnók ellenére, már a legrégibb idők óta az enyém, tied, miénk, tiétek birtokos névmások végződéseiben személyragokat kerestek (vö. SZENCZI MOLNÁR ALBERT, Corp. Gram. 143 —4, PERESZLÉNYI, UO. 440 ; Debr. Gram. 49 ; RÉVAI, Elab, I. 304 ; KASSAI, 139 kk. stb.). Többen foglalkoztak az enyém -ny- hangjának keletkezésével ; a tied szó -i-je mint probléma kevesebb régi nyelvtanírónknak tűnt fel. Az újabb vélemények közül esak egyet idézünk : ,,Darin [a birtokos névmásokban] sind deutlioh . . . drei Elemente enthalten : pers. Fürwort -j- Formáns des Besitzes -e -j- Personalzeiohen des Besitzers. — Die Mehrheit des Besitzes wird durch das noeh eingefügte Formáns -i- ausgedrüekt" (SIMONYI, Ung.Spr. 254 vö. TEMESI, NyK. LI, 74 kk.). Az -e formansról legújabban HEXENDORF EDIT írt (MNy. L, 301—18), aki az ,,-é képzős szókat főnévi értékben alkalmazható mellékneveknek" tartja (317). Ezzel kapcsolatban csak azt kívánom megjegyezni, hogy akár az enyém, tied, övé stb. szavaknál, akár az em&eré-féléknél a főnévi használat világos. Kevésbé lehetne ezt a melléknéviről állítani. Nem hoz az említett cikk arra példát, hogy az -é suffixumú szó jelzői szerepben fordulna elő, holott a melléknevek jelzői használata közismert (azt talán felesleges emlí-. teni is, hogy az „é képzős . . . melléknevek" nem. fokozhatok, hiszen erre a kétségtelen melléknevek között is van példa: a pesti melléknévből például ritkán képeznek pestibb, legpestibb-íéle fokozott alakot). Egy másik kérdés is felmerül az -é képző voltával kapcsolatban. Mi annak a magyarázata, hogy ez a suffixum a birtokos személyragok mögé és nem elé kerül (apámé, apádé, apjáé stb.) ? Kétségtelen ugyan, hogy van egyegy példa rag + képző sorrendre (a kertbeni fa, a kertembeni virág stb.), de ezek ritkák,, és elszigeteltek, ellentétben az -é toldalékos szavakkal.
