Nyelvtudományi Közlemények 58. kötet (1956)

Tanulmányok - I. Lakó György: A magyarországi finnugor nyelvtudomány jelene és jövő feladatai 9 - Hozzászólások: - Hajdú Péter 40

HOZZÁSZÓLÁSOK LAKÓ GYÖKGY ELŐADÁSÁHOZ 41 Munkamódszereink tökéletesítése, anyagismeretünk bővítése mindnyájunknak kötelességünk, mert csak így emelhetjük magasabb színvonalra tudományágunkat. Ilyen törekvéseink bizonyára változatosabbá fogják tenni tematikánkat is. Lesz merszünk és kedvünk — a mindig szükséges részletkutatásokon kívül — összefogóbb, általánosabb és fontosabb kérdések kibogozására is. 2. A legutóbbi évtized munkásságáról szólva meg kell emlékeznünk a Magyar Nyelvtudományi Társaság finnugor szakosztályáról is. A Társaságnak régen nem voltak szakosztályai. Ezek 1949-ben, a Társaság újjáalakulásakor létesültek. Szakosztályunk évente 5—7 felolvasó ülést tart, s az előadásokat követő viták igen gyakran hasznosaknak bizonyultak. A felolvasó ülések módot nyújtanak fiatalabb kartársainknak is a nyilvános szereplésre, de rajtuk kívül idősebbjeink sem vonakodtak előadást tartani, sőt a legutóbbi években külföldi előadó vendégeink is akadtak. Eddigi tapasztalataink azonban azt mutatják, hogy előadások tartására rendszerint mindig ugyanaz a 6—7 szakember mozgósítható. Helyes lenne, ha a finnugor szakosztály a jövőben nagyobb gondot fordítana új előadók bevonására. Az utóbbi években elhangzott előadások változatos képet mutatnak. Ugor, obi-ugor, permi, lapp, mari, szamojéd, ill. általános finnugor nyelvészeti előadások szerepeltek üléseink tárgysorozatában. Több rokonszakma képviselőit is üdvözölhettük előadói asztalunknál (néprajzosokat, antropológusokat), s az 1953-ban rendezett őstörténeti vita is szakosztályunk szervezésében zajlott le. Mindezt pozitívumként kell elkönyvelnünk. 3. Utoljára nemzetközi kapcsolatainkat hoznám szóba. Egyetértek az előadóval abban, hogy az utóbbi évek örvendetes változást — ha nem is fordulatot — hoztak ezen a téren, s hogy külföldi kapcsolataink a jövőben még több irányban fejlesztendők. Tájékozottságunkat elmélyítené, ha az eddigi — inkább reprezentatív — utazgatásokat a szó szoros értelmében vett tanulmányutak váltanák fel. -Megemlékezett LAKÓ GYÖRGY arról is, hogy a közelmúltban felmerült egy közös szovjet—magyar nyelvészeti expedíció gondolata. Az expedíció ezúttal a manysik és a nyenyecek nyelvének tanulmányozásával foglalkozna, később azonban esetleg rendszeressé is lehetne tenni a Szovjetunióban beszélt rokon nyelvek kutatását. Nagy jelentőségű új anyagot gyűjthetnénk ezeken a tanulmányutakon. Éppen ezért elsőrendű feladatunk a közeljövőre tervezett expedíciót minél előbb megvalósítani. Ezzel kapcsolatban legyen szabad emlékeztetnem arra, hogy a Szovjetunió és Finnország között tárgyalások folynak tudományos és műszaki egyezmény megkötésére.* Értesülésem szerint ez a szerződés többek között azt is lehetővé teszi, hogy finn nyelvészek tanulmányokat végezzenek a Szovjetunióban élő rokon népeink között. Valamennyien örülnénk annak, ha finn kartársainknak ismét módjuk lenne a Szovjetunióban beszélt rokon nyelvek tanulmányozására. Kívánatos azonban az is, hogy a rokon nyelvek tanulmányozásából a magyar kutatók is kivehessek részüket. Ezért arra kérjük az illetékes köröket, hogy a legnagyob eréllyel támogassanak bennünket expedíciónk megvalósításában. A magyar tudomány nem élhet a múltból, a jelenben is cselekednie kell. * A Szovjetunió és Finnország közötti tudományos és műszaki szerződést 1956. elején megkötötték.