Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - Lakó György: Zsirai Miklós 3

8 :LAKÓ GYÖBGY hanem azoknak a bajoknak és betegségeknek a felismerése, amelyek a magyar nép helyes önismeretének a kifejlődését akadályozták. Szinte restelkedve vett tudomást egy-egy külföldi azon megállapításáról, hogy saját eredetéről csak kevés népnek vannak olyan zavaros fogalmai, mint a magyarnak. Úgy érezte, ezért saját maga is felelős. Felelősségérzete tollat adott kezébe, hogy kifejtse az igazságot, és gazdagítsa népünk széles rétegeinek az ismereteit a tudomány kétségbevonhatatlan megállapításaival. Meggyőződéssel vallotta, hogy ,,a nagy igazságokat nem elegendő fölismerni s aztán ünnepélyesen a szaki nyilvántartás vékája alá rejteni, hanem tanácsos őket minél tágasabb körben szertesugározni, népszerűsíteni, a közönség tudatába vésni" (NyK. LI, IX). Egyebek közt ez a meggyőződése tette ZsiRAit leghaladóbb tudósaink egyikévé. Meggyőződését azóta a tapasztalat sokszorosan igazolta, annak megfelelően finnugor rokonságunk igazságának megismertetéséért és terjesztéséért ZsiKAinál többet senki nem is tett. Az eredmény nem maradt el: ifjúságunk nevelői a finnugor nyelvrokonság tényét ma már vérükbe átment tudományos igazságként vallják, s annak tudata ma már mély gyökereket vert népünk legszélesebb rétegeiben is. De ZSIRAI MIKLÓS nemcsak adott népének, hanem vett is tőle. Neki adta, neki szánta számos írásának tartalmát, a bennük levő ismereteket, viszont tőle vette azt a nyelvet, amelyen a tartalmat, az ismereteket népének tolmácsolta. Nála magyarabban és szebben magyar nyelvész még nem írt, — anyanyelvünk rejtett kincseit úgy, mint ő, legfeljebb ha jeles íróink ismerték, ismerik. A régi nyelv és a népnyelv szépségei egyaránt ihlették tollát: írásaiban ezeket is, azokat is felhasználta. Már-már feledésbe merült magyaros mondatszerkezeteket és szerkezeti elemeket újított fel, népies ízű szavakat avatott irodalmivá. Szinte új nyelven szólaltatta meg a nyelvtudományt, bőségesen élve a régi és a népnyelv magyaros fordulataival, kifejezéseivel, hasonlataival, sőt helyenként közmondásaival is. Nem csoda, hogy stílusával valóságos iskolát teremfrot. Ezzel kapcsolatban kisebb jelentőségű az, hogy tanítványai átvették és tovább használják egyes szavait, kifejezéseit (némelyiket a kontár túlzásával le is járatták). Sokkal fontosabb ennél az a tény. hogy egy olyan időszakban, amelyben a magyar nyelv az avatatlan tollforgatók bűnös könnyelműsége és a hivatalos körök nemtörődömsége folytán szinte évről évre észrevehetően romlott, ZSIBAI a nyelvi kifejezéssel szemben szaktudománya területén továbbra is határozott igényességet érvényesített, tanítványai cikkeiből lelkiismeretesen irtogatta a nyelvi gyomokat és saját írásaival példát mutatott nekik nyelvünk helyes használatára és szépségeinek értékesítésére. A nyelvünk rokonságát és népünk eredetét illető kérdésekben végérvényesen meggyőzte az igazságról s megnyerte az igazságnak népünk tömegeit, elismertette széles körökben a finnugor nyelvtudománynak mint a genetikus magyarságismerethez nélkülözhetetlen tudománynak a fontosságát, megindította a régóta kiadásra váró, nagyértékű rokonnyelvi gyűjtések közzétételét s ezzel megvetette a hazai finnugrisztika újabb felvirágzásának az alapját: röviden összegezve ezekben látom ZSIRAI MIKLÓS legnagyobb tudományos érdemeit. Tudományos munkásságának folytatását élete fő céljának tekintette. Szorgalmasan gyűjtötte az anyagot a Finnugor Rokonságunk újabb kiadásához. Talán készen is áll kiadásra REGÜLY chanti hagyatékának következő kötete. Maga írja, hogy ezen hagyaték kiadási munkálatai közben nagyszámú szövegkritikai megjegyzést, nyelvi és tárgyi magyarázatot írt össze.