Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - Lakó György: Zsirai Miklós 3

ZSIRAI MIKLÓS Csak nemrég, előző kötetünkben adtunk hírt arról, hogy ZSIRAI MIKLÓS egészségi állapotára való tekintettel megvált folyóiratunk szerkesztésétől, s máris sokkal, de sokkal fájdalmasabb feladat hárul ránk: búcsúznunk kell ZSIRAI MiKLÓstól mint embertől és tudóstól is . . . ZSIRAI MIKLÓS 1955, szeptember 9-én hosszú szenvedés után örökre eltávozott körünkből. ZSIRAI MIKLÓS 1892 október 10-én született a Sopron megyei Mihályi községben. Középiskolai tanulmányait a soproni evangélikus gimnáziumban, gyanabban az intézetben végezte, amelynek kb. 15 évvel korábban nagy li jrtársa, GOMBOCZ ZOLTÁN is növendéke volt. Érettségi után a budapesti egyetem bölcsészeti karára iratkozott be magyar-latin-görög szakos hallgatónak, s egyidejűleg tagja volt az Eötvös-Kollégiumnak. Érdeklődése — főleg GOMBOCZ ZOLTÁN hatása alatt — mindjárt az egyetemi évek kezdetén a magyar és a finnugor nyelvészeti tanulmányok felé terelődött, s ezért a finn nyelv gyakorlati elsajátítása végett már a tanári alapvizsga után, 1914 júniusában Finnországba utazott. Az első világháború kitörése Finnországban érte. Hazatérve katonai szolgálatra jelentkezett, majd az uzsoki harcokban 1915 tavaszán orosz hadifogságba esett. A fogságban — amint önéletrajzában maga írja — bő alkalma, nyílott olvasás, nyelvtanulás, társadalomtudományi, történeti, néprajzi/ nyelvészeti meg filozófiai munkák tanulmányozása útján ismeretei körének bővítésére. Jól megtanult oroszul, a helyzetadta szűk lehetőségek között tanulmányozta a komi nyelvet, sőt akaratereje, tudásszomja oly erős volt, hogy a Vöröskereszt útján finn könyveket is szerzett és finn nyelvtudását is tökéletesítette. A hadifogságból csak 1920 végén szabadult — töretlen munkakedvvel és továbbra is lelkes tudományszeretettel, úgyhogy már 1922-ben be tudta fejezni tanulmányait. 1924-ben az Eötvös-Kollégium tanárává nevezték ki. A kollégiumi tanárság kedvező lehetőséget teremtett számára egyrészt arra, hogy minden idejét tudományos Önképzésre, nyelvészeti tanulmányokra fordíthassa, másrészt pedig arra, hogy az újabb, fiatal nyelvésznemzedék nevelésében részt vegyen. SZINNYEI JÓZSEF nyugalomba vonulása után előbb, 1929-től, mint helyettes, majd pedig 1932-től mint a finnugor összehasonlító nyelvtudomány rendes tanára a budapesti egyetem bölcsészettudományi karán működött egészen haláláig; 1941-től 1949-ig vezette a középiskolai tanárképző intézetet és az állami középiskolai tanárvizsgáló bizottságot is',, s ebben a minőségében is sok időt áldozott és sokat fáradozott annak érdeké-? 1*