Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)
Tanulmányok - Lakó György: Északi–manysi nyelvtanulmányok 14
ÉSZAKI-MÁNYSI NYELVTANULMÁNYOK 33 módjáról így nyilatkozik: ,,ISÍach meiner Auffassung ist der gemeinte Laut alveolar; vom s unterscheidet er sich durch die Rinnenbildung der Zunge, die bei ihm áhnlich, obwohl geringer ist als bei s, vom s anderseits inbezug auf die Artikulationsstelle, die bei ihm dieselbe ist wie bei s (s ist postalveolar), und von beiden unterscheidet er sich ausserdem durch die Palatalisierung". MUNKÁCSI és KANNISTO jelölésmódjának fenti eltérése élénken emlékezetemben volt, s ezért különös érdeklődéssel figyeltem a kritikus szavakat, de a kérdéses hang ejtésmódjának tudakolására vagy megvizsgálására nem volt időm. Én e hangot minden esetben i-nek fogtam fel, s ezért s-szel jelölöm. Persze ennek ellenére is lehetséges, hogy e hang képzésének helye és módja más, mint azé az s hangé, amelyet általában így szoktunk jelölni (erre — mint láttuk — MUNKÁCSI is utal). A kérdés magyarázata esetleg abban rejlik, amire KANNISTO (Vok. VII) mutat rá, hogy ti. ugyanaz a hangbenyoinás fiziológiailag meglehetősen különböző artikulációs kombinációk útján is előidézhető. Feltűnő azonban, hogy a szóban forgó hang (KANNISTO szerint s) — úgy látszik — épp a magyar fülre teszi az s hang benyomását, noha a finn s képzésmódja közelebb áll az s hangéhoz, mint a magyar sz-é. A kérdés tisztázása érdekében megpróbáltam a tőlem mánéi-iisbk hallott és jelölt szót mánsi-nsbk mondani, s megkérdeztem nyelvmesteremtől, hogy e szót nem inkább az utóbbi módon kellene-e kiejteni. Válasza az volt, hogy „egyesek mánsi-t mondanak". Az s'-szel (és nem s-sel) való olvasat mellett szól bizonyos mértékig az is, hogy a vitatott hang jelölésére a manysi irodalmi nyelv a c betűt (nem pedig az m-t) használja fel. A manysi s mindenesetre különbözik az s'-nek jelölt komi spiránstól. S ez ismét feltűnő: én a komi spiránst fogtam fel s-szerű hangnak. /?. — KANNISTO feljegyzéseinek hatása alatt minden esetben /9-t jelöltem anélkül, hog"y a jelölendő hang képzésmódjára figyelmet fordítottam volna. BERECZKI GÁBOR arról értesít, hogy az infinitívus végződésében (nálam -f]k{3e), a -kj3e kicsinyítő képzőben, úgyszintén pl. a f}ir}t kfie 'venni' ige elején ROMBANGYEJEVA labiodentális v-t ejt. Az általam használt /5 jelölésmód tehát ellenőrzésre szorul. STEINITZ — éppúgy, mint KANNISTO — csak /3-t ismer {az előbbi ezt w-vel jelöli). MUNKÁCSI SZÓ elején v-t jelöl, de egyéb helyzetben ismeri a m-t is, amely nála (vö. VNyj. 4) az „interlabiális spiráns", ül. (vö. VNGy. II, 268) az u jele. Zöngétlen médiák (pl. B) és gyengébb zörejű réshangok vagy léniszek (pl. z) mind KANNISTO, mind pedig az én feljegyzéseim szerint előfordulnak. KANNISTO mássalhangzó utáni helyzetben is jelöl zöngétlen médiákat. Én ilyeneket csak magánhangzók közti helyzetben és szóvégi t előtt tudtam észlelni. Feljegyzéseim szerint azonban az előbbi helyzetben nem mindig médiák fordulnak elő. Előfordulásuk feltételeit nem ismertem fel. Példák: eopamu = póraDi 'kéretődzik', ypxamaH — üryaDm! 'várj!', wemomdH = jü(fi')toBsn 'hozz haza!'. Léniszt csak egy esetben jelöltem: KOJixosye = kolgozufi' 'kolhozunk'. //. Ujabban végbement és szórványos mássalhangzóváltozások 1. MUNKÁCSI feljegyzéseiben a szóeleji kw- hangkapcsolat mind o, mind pedig egyéb magánhangzók előtt gyakori, pl. kmol 'ház', kmon 'ki; künn', kwoss 'habár'. Én azonban — mint KANNISTO és STEINITZ is — o előtt csak 3 Nyelvtudományi Közlemények LVII
