Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - Lakó György: Északi–manysi nyelvtanulmányok 14

24 LAKÓ GYÖRGY tórikus változatának tekintendő. KANNISTO az első szótagnál hátrább is jelöl mind e, mind pedig e fonémát.1 A szigvai nyelvjárásban én általában e-t jelöltem. Tekintettel azonban arra, hogy az e és e megkülönböztetésére csak későn fordítottam kellő figyelmet, lehetséges, hogy az általam jelölt e-nek sok esetben e értéket kell tulajdonítani. Példák: jalimen 'járunk (ktsz.)'; lo'fiintiten 'olvassák (ktsz.)'; lo'fíintanuj3r

te

'olvasná', loy

fiintijaye

'olvassa (ktsz. tárgy)', lófiintasane 'olvasta', loK

fíintasanen

'olvasták (ketten)' stb. y előtt én is mindig e-tjelöltem, pl. jcCléym 'járok', lófiinteym 'olvasok', fiöfieyn 'kérsz', ftareyn 'csinálsz', ja'leydn 'jártok', ja'ley't 'járnak' stb. e hangot az alábbi esetekben jelöltem: a) az infinitivus végződésében minden esetben, pl. jcClurjkfie 'járni', ftdrataríjcfie 'kívánkozni' stb.; b) j után (a j palatalizáló hatására a-ból keletkezett hang jeleként), pl. lo'fiintijenl (~ lo'fiintijandl) 'olvassák'; lo'fiintijeyanl (~ lo^ftintijayanl) 'olvassák (ktsz. tárgy)'; fios ló'fiintijene 'olvassa (tbsz. tárgy)'; fios ló fiintijenen '(ketten) olvassák (tbsz. tárgy)'; c) a felszólító módban, pl. *len\ 'légy!', jalenl 'járj! járjatok!' (ktsz., tbsz.); d) egyéb helyzetben (ritkán), pl. kólayen 'kettőjük két háza'; dte (~ ata) 'apa' (ir. amn), stb. i és i. — Az i gyakori az első szótagon túl is, pl. ja'nit 'nagyságú', jitpi 'új'. Nyilvánvalóan kései sarjadékhangként is előfordul, pl;

xanucmaxmyneKee = xrinistaxtur\kfie(~ ganstá^turjkfie) 'tanulni' (vö. É. gansi '(föl)ismer; tud'7Szo. (10), gans-, (FUF. XIV, .77) ganztagts 'er lernte slch'). Az i nem önálló fonéma; mint az 1. szótagban, úgy hátrább is csak y előtt fordul elő. Az ilyen y előtti i ugyanazon szó ragos-képzős alakjaiban egyéb mássalhangzók előtti «-nek a megfelelője pl. ja'niy 'nagy', de: jcCnit 'nagyságú', s éppen ez a körülmény mutatja kombinatorikus voltát. Ilyenek még: güriy 'táska', kiHiy 'kettő', kóliy 'háznak, házzá'. A y előtti % j után, azaz a jiy kapcsolatban — kivéve az utolsó szótagot — megmarad i-nek, pl. mánsijiyn, mánsijiyndl, mánsijiyiy (ktsz. lat., elat.-abl., ill. translat. a mariéi 'manysi' szóból), de: mánsijiy, mánsijiy't (ktsz. nom., ill. instr.-com.). Vö. Szo. (Vok. 32, 208) iiypiy 'Brúder'. Redukált magánhangzók (d, f, u). — Az első szótagnál hátrább mind a szoszvai, mind a szigvai nyelvjárásban több redukált magánhangzó fordul elő, STEINITZ (268—9) helyeselhető álláspontja szerint azonban fonematikai szempontból csupán egy redukált magánhangzóval, az a-vel kell számolnunk; a többi ennek bizonyos helyzetben előforduló, kombinatorikus változata. A különféle változatok mind kvalitatív, mind pedig kvantitatív szempontból erősen eltérnek egymástól. A redukált magánhangzó kvalitását általában a környező mássalhangzók szabják meg, mindamellett még egy és ugyanazon személynél is vannak ingadozások. d hangot én szóbelseji g, szóbelseji és szóvégi l, továbbá szóvégi rj és & előtt jelöltem, pl. sir9gtar)k(3e 'recsegni'; t"fidltarjkpe 'teljesíteni', latdfj 'nyelv', 1 Előfordulásukban több esetben ingadozás észlelhető.