Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - Lakó György: Északi–manysi nyelvtanulmányok 14

ÉSZAKI-MANYSI NYELVTANULMANYOK 19 zetekben különféle változatai fejlődnek, a beszédtempó és az összefüggő beszédet befolyásoló egyéb tényezők szerint más-más alakjai vannak. A szavak, szóalakok hangalakj át a mondatbeli, összefüggés igen lényegesen módosítja. Teljesen helytelen lenne azt várni, hogy a szavak és a szóalakok hangalakja (az egyes hangok hangszíne és időtartama stb.) a mondatban is minden esetben ugyanolyan legyen, mint izoláltan történő kiejtésük esetén. Épp az ellenkező jelenséggel kell számolnunk, s azt állíthatjuk, hogy az olyan feljegyzés, amelyben a szavak és szóalakok mondatbeli hangalakja minden esetben és teljesen megegyezik az izolált ejtés esetén hallható hangalakkaL semmi esetre sem tükrözi híven a nyelv használatát. Ezt a nézetemet támogatják ERNST LEWY megfigyelései (Tscheremissische Grammatik VI—VII) és HEGEDŰS LAJOS tapasztalatai is (vö. A magyar nyelvatlasz munkamódszere. 1955. HEGEDŰS LAJOS: „A hangfelvételek szubjektív elemzése", 228— 233. ÍJ. * A manysi nyelv hangjairól részletes tájékoztatást nyújt KANNISTO ,,Zur Geschichte des Vokalismus der ersten Silbe im Wogulischen vom qualitativen Standpunkt" (SUSToim. XLVI.) c. művében (IX-XV. 1.). Ehhez igen értékes észrevételeket csatol_ STEINITZ „Der Vokalismus des Sosva-Wogulischen" c. tanulmányában (Opetatud Eesti Seltsi Aastaraamat 1937 : 244—277), amelyben elsőnek ad összefoglaló, jól áttekinthető képet egy manysi nyelvjárásnak, a szószvainak a hangrendszeréről. Rövid tanulmányaim során én természetesen nem merülhettem bele a manysi nyelvi hangok fonetikai sajátságainak beható vizsgálatába, s nem törekedhettem a fonetikai sajátságok olyan aprólékos jelölésére, mint amilyent KANNISTO műveiben találunk. Viszont hogy KANNiSTÓtól ne térjek el fölöslegesen is, általában kerültem azokat a hangjelölésben' újításokat, amelyeket az utóbbi évtizedek folyamán finn és észt nyelvészek javasoltak s amelyek közül egyet-kettőt STEINITZ is magáévá tett idézett tanulmányában. Feljegyzéseimnek KANNISTO feljegyzéseitől való különbözése nem egyöntetű. Ahogy munkámban haladtam, több és több hangsajátságot vettem észre, illetőleg több ilyen sajátságot tudtam jelölni. Eltérés van 1952-ben és 1954-ben készült feljegyzéseim között is, mert 1954-ben — bizonyos előtanulmányok végzése után — több hangsajátságra figyeltem, mint korábban. Egyes szavak pontosabb ejtésmódját pedig nem is a helyszínen, hanem a Nyelvtudományi Intézet fonetikai laboratóriumában tisztáztam. Itt ugyanis alkalmam volt arra, hogy HEGEDŰS LAJOS közreműködésével lejegyezzek hanglemezről egy rövid manysi szöveget (a felvétel a leningrádi fonetikai laboratóriumban készült, épp az én nyelvmesterem, ROMBANGYEJEVA egy rövid elbeszélése alapján). Mindent összevéve az általam feljegyzett szavaknak és szóalakoknak a megfelelő szoszvai szavaktól és szóalakoktól való különbözése több tényezőnek tudható be. Ilyenek: a szigvai nyelvjárásnak valamelyes mértékű különbözése a szoszvaitól, az északi nyelv járásterületen végbement újabb nyelvi változások, egyéni ejtésmód, alkalmi nyelvi ingadozások és — talán elsősorban — saját feljegyzéseim hibás, illetőleg kevésbé pontos volta. Egy-egy feljegyzésemnek más kutató egy-egy feljegyzésétől való eltérésében mégsem kell okvetlenül hibát sejtenünk. Ezt példával is igazolhatom. Én az 'enni' igét térjkfie alakban jegyeztem fel, míg KANNISTO-nál egy helyen (Vd. 264) Szo. terju^e alakot, másutt azonban é-vel írt válto-2*