Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - Fodor István: Alanytalan mondatok a mai orosz nyelvben 160

Alanytalan mondatok a mai orosz nyelvben Az alanytalan szerkezetek használata az oroszban a többi szláv nyelvhez hasonlóan a nyelvtörténet folyamán gyakoribbá vált, úgyhogy e szerkezeteknek ma fontos szerepük van a szintaxisban. Az alanytalanság tárgykörében számos tisztázatlan kérdés vár megoldásra nemcsak az orosz, hanem az általános nyelvészet szemszögéből nézve is. Ezek közül a legfontosabbak eredetüknek, rendszerezésüknek, nyelvtani és stilisztikai szerepüknek a problémái. Mindezek együttvéve túlságosan nagy anyagot ölelnek fel, semhogy egy tanulmány keretébe beférjenek. Ezért most elsősorban a rendszerezés és az osztályozás kérdésével fogunk foglalkozni. A rendszerezést azért választottuk e tanulmány tárgyául, mert az ebből folyó következtetések nézetünk szerint nemcsak az orosz nyelvre vonatkoztathatók, hanem általános nyelvészeti szempontból is jelentősek. Vizsgálódásaink során JAGIC és VONDRÁK kimerítő munkájára támaszkodva utalunk a többi szláv nyelv megfelelő adataira is, de részletesen nem foglalkozunk velük. Mindenekelőtt az alanytalanság nyelvtani fogalmát kell tisztáznunk. Nem tarthatjuk szabatosnak a nyelvészeti irodalomban elterjedt, olyan hagyományos kifejezéseket, mint „személytelen szerkezet", „személytelen mondat" (vö. GALKINA—FEDORUK és Grammatika 11/1: 6e3JiHqHbie npe/jjio>KeHHfl). A nyelvek nagy részében a személy kategóriája az igefogalomhoz kapcsolódik, és így a személytelenség is csak az ige kategóriájával együtt jelenik meg. A személytelenség ezen alapvető morfológiai tulajdonságát a jelenség elnevezésénél is alkalmazták, amikor a szintaxis oldaláról nézve az alanytalanság fogalmával azonosították. Sok európai nyelv rendszerében ez a két fogalom valóban egybeesik, mint például az angol, francia, német, olasz nyelvben, s a „személytelen" terminus ezen nyelvek nyelvtudományi irodalmából kiindulva vált általánossá. Az említett nyelvekben néhány eset kivételével az állítmány szerepét csakis ige töltheti be, tehát a személytelenség egyben alanytalanságot is jelent. Más nyelvekben, mint például az oroszban, nemcsak ige lehet állítmány, hanem más szófajta is, elsősorban névszó. Ezekben a nyelvekben, amelyeknek többsége egyébként a személy kategóriáját kizárólag az igefogalomhoz kapcsolja, olyan alanytalan mondatok is keletkezhetnek, amelyeknek állítmánya nem ige, hanem más szófajta. Ilyen esetekben pedig nem beszélhetünk személytelen mondatokról, mert itt a személytelenség nem ellentéte az alany meglétének. Természetesen gyakori az olyan alanytalan mondat, amelynek állítmánya személytelen ige. A „személytelen" kifejezést igékre vonatkoztatva is kifogásolják egyes kutatók. PBSKOVSZKIJ (316) például azt fejtegeti, hogy a személytelenség