Nyelvtudományi Közlemények 56. kötet (1955)
Tanulmányok - Tompa József: „Kettős tárgy” – „kettős alany”? 129
144 TOMPA JÓZSEF Pestre. A keleti nyelvterületen azonban régóta ismeretes az a — romános ? — mondatszerkezet is, amelyben a kell típusú személytelen és a menjen típusú személyragozott igei állítmány együtt fejezi ki az állítást: „Apám most Pestre kell menjen!" (Vö. HORGER A., A magyar nyelvjárások 171—2.) Ezt a mondatformát tehát megmagyarázhatjuk, pl. a ,,Pestre kell mennie" és a „Kell, hogy Pestre menjen" szerkezet keveredésével (vagy román hatással); nyelvhelyességi szempontból elfogadhatjuk vagy helyteleníthetjük, most nem erről van szó; de a benne előforduló, sajátos ,,kettős"igei állítmány meglétét nem vonhatjuk kétségbe. S ha alanyát keressük, az apám mondatrészt kell így minősítenünk; bár ez csupán a menjen állítmányi részhez illik, a kell-hez ellenben nem, mert ehhez voltaképpen csak az apámnak^részeshatározó és egy főnévi igenévi alany (pl.: menni) tartozhatna. — Érdekes még, hogy az alannyal számban és személyben a menjen-féle állítmányi rész egyezik: „Mi is el kell menjünk" stb.; ellenben az időt és a módot a személytelen rész fejezi ki: „Mi is el kellett menjünk"; „Mi is el kellene menjünk oda." (Ez is jelzi, hogy a kell rész eredetileg a főmondatnak, a menjen ellenben a mellékmondatnak az állítmánya volt.) „Mennem kell!" ,,Nekem is mennem kell!" Az effajta — magyar ,,dativus cum infinitivo" — szerkezetekben a főnévi igenevet tudvalévőleg alanynak tekintjük.15 Egyes nyelvjárásaink azonban ilyen változatokat is ismernek: Én k ö 11 émennyi. A rucákat k ö 11 Ö m őriznyi. El kellek menni, iíiköllöttem menni. 1955. március 3-án egy pesti kalauztól is ezt hallottam: Előbb oda kellettem visszaadni! Stb. (Vö. HORGER, i. m. 165; KLEMM i. m. 142.) Ezekben mármost a főnévi igenév is alanyféle maradt, de emellett számolnunk kell a (kitett vagy odaértett) személynévmási alannyal is: s ez az utóbbi (én) nemcsak a köll, köllöm, kellek, köllöttem állítmánynak az alanya, hanem egyúttal az őriznyi, émennyi, menni igenévi alany-félének a logikai alanya is. Alany-félének mondom, mert — pl. az én kellek predikatív szerkezet mellett — némi határozó jellege is van; ez ui. most ilyesvalamilyen értelmű: 'én vagyok kénytelen, köteles rá; én tartozom vele'.16 — Az irodalmi és a köznyelvben mindezeket a formákat helytelennek szoktuk tartani. Azt is tudjuk, hogy a tetszik 'piacet, es gefállt' ige (meg a használ, szép, jó, hasznos stb. állítmány) mellett részeshatározó fejezi ki azt, akinek az érdekéről, javáról, ízléséről beszélünk (davitus commodi; vö. KLEMM, i. m. 200). S bár ,,a főnévi igenévnek alanyként való szerepe eredeti véghatározó szerepéből fejlődött" (uo. 139), udvarias beszédben már régtől fogva él a tetszik ige és részeshatározója ilyen alannyal: Mit tetszik kegyelmednek, önnek stb. kívánni? Az aztán természetes, hogy analógiásán a megszólított személyt is alanynak érezve, kialakított a magyarság ilyen szerkezeteket is: A nagyságos úr maga is tetszett magyarázni, hogy a föld a parasztokat illeti 15 Persze egyéb szerkezetben célhatározó is lehet: [Fűrész Balázs] józanéletű, szorgalmas, takarékos, ha egy ember kellett valaha dolgozni [másnak], hát ő kellett bizonyosan (Szabó P.: i. m. I, 137). Ez azonban a lát főige mellett is előfordulhat: Sötét van, nem látok tovább dolgozni. Az effajta szerkezetek általában csak lazábban függenek össze a tőlem vizsgált alakulásokkal, ezért részletesebben nem is térek ki rájuk. 16 Hasonló vegyüléees forma pl. 1558-ból: nekuenk kereztieneknek minden dolgunk Isten neuenek dicziretire 1? é 11 lenni (Bornemisza: Elektra A ij verso). Egy kissé más ez, JókK. 31: Gondolywk hogy aldot eristusnak kynyaytt my kellettewnk zenuedny (= nos tolerare et portare debemus).
