Nyelvtudományi Közlemények 55. kötet (1954)

Tanulmányok - Korompay Bertalan: Jankó János, a finnugor néprajzi kutatások úttörője 228

JANKÓ JÁNOS, A FINNUGOR NÉPRAJZI KUTATÁSOK ÚTTÖRŐJE A magyar néprajz küzdelmekben és törekvésekben gazdag történetében aligha van még egy életpálya, mely oly belső feszítettségét tüntetne fel, s annyi kifelé ható sugárzó erőt árasztana magából, mint a JANKÓ JÁNOSÓ. Pedig ez a pálya rövid; alkotó időköre csak egy évtizedre terjed ki. Mikor 1902-ben, a még csak 34 évet betöltött kutató halálával (szívszélhűdés következtében) hirtelen megszakad, mégis annyi energia-tartalék omlik benne össze, hogy ebből még a mi korunkra is jut. Melyek hát azok az időtálló törekvései és programmadó eredményei, amelyekből félszázaddal később a mi korunk is tanulhat? JANKÓ JÁNOS életpályáján két irány vonalvezetése fut végig. Egyrészt * leíró monográfiák szerzője, másrészt az összehasonlító néprajz művelője. Egyszersmind etnográfus és etnológus, pályája különböző szakaszain. „Kalotaszeg magyar népe" (1892), „Torda, Aranyosszék, Torockó" (1893) s ,,A Balatonmelléki lakosság néprajza" (1902) azok a főbb munkái, amelyekkel elsőnek mutatott példát leíró monográfiákra; ezekkel lépett fel s hívta fel magára a figyelmet. De ha leíró etnográfusként kezdte, nem ilyenül fejezte be pályáját. Habár balatoni könyvének megjelenése, melyen igen sokáig dolgozott, történetesen éppen élete utolsó esztendejére esett, elmondhatjuk, hogy más kutató szállott vele sírba: az összehasonlító néprajz művelője, a hazai etnológia megalapítója. Erre a szintre emelkedett fel 1900-ban megjelent monumentális arányú művével: ,,A magyar halászat eredeté"-vel. Összehasonlító néprajzi törekvéseinek e főmunkáján kívül kevés emléke maradt.^Cikkei a ZICHY-expedícióval tett oroszországi útjához simulnak hozzá kíséret-J és magyarázatképen: ,,A néprajz Finnországban" (a Népr. Ért. legelső évfolyamának az élén), „Adatok a sámán vallás megismeréséhez" (Ethn. XI, 1900), beszámoló és programm-értekezése: „A rokon népek gyűjteménye" (A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene c. kiadványban, 1902) s egy halála után kiadott közlemény „Egy osztják háztartás bevételei és kiadásai"ról (Népr. Ért. 1904). Ide vehetők polemikus iratai és kézirati hagyatékának egy része. Mindezeket egybevéve JANKÓ iránya élete utolsó éveiben úgy határozható meg, mint finnugor irányú összehasonlító néprajzi kutatás. A halászat kutatásánál j-óval szélesebb körre terjeszkedő tudományos törekvéseinek rejtett' világába azonban elsősorban néhány éve előkerült és itt első ízben smertetendő oroszországi naplójának segítségével hatolhatunk be.1 —

Mielőtt íre scit kerítenénk, először lássuk utazása és finnugor kutatásai előzményeit. '" • 1 A

naplót 1946-ban vettem át Németh Gyula professzortól. A benne található elismerv ény ek s a naplót tartalmazó boríték feliratából megállapítható, hogy eredetileg Semáyer Vilibáldtól került Sebestyén Gyulához s még az első világháború előtt megfordult Cholnoky Jenő és Teleki Pál kezén.