Nyelvtudományi Közlemények 55. kötet (1954)
Tanulmányok - Fokos Dávid: Jövevényszókutatások 3
8 FOKOS DÁVID egy 'messzi' jelentésű komi iv (tehát v-s jellegű) szót (vö. V il§ 'messzire') véltek felismerni ; így pl. G. Sz. LYTKIN : 3bipflHCKHÍí Kpaíí I, 28 ; V. I. LYTKIN :•• K HCTOpHH KOMH IlHCbMeHHOCTH.KyJlbTypa H nHCbMeHHOCTb BoCTOKa. 1931. 180, 184. 1. Most azonban — mindenesetre a szövegbe jobban beleillő módon — LYTKIN ezt a szót tu-nak ('TOT') olvassa; 1. Drevneperm. 39, 47. 1. (Már SZIDOROV is kétesnek mondotta az iv (iv) olvasatot : CoBeTCKoe CJMIHHoyrpoBefleHHe I, 246 „A korai feudalizmus korszakának komi irodalmáról" szóló tanulmányában.) A nyelvemlékek Z-es jellegének általánosan elfogadott nézet szerint nincs korhatározó értéke; eszerint ez az adat csupán azt jelenti, hogy Permi István hittérítő püspöknek régi usztjugi nyelvjárása Z-es jellegű volt, de egyáltalán nem derül ki belőle az, hogy abban a korban volt-e már a komi nyelvterületen v-s típusú nyelvjárás is, ill. az, hogy a mai v-s típusú nyelvjárások akkor milyen jellegűek voltak. Olyan eset ez, mintha pl. abból, hogy a mai hivatalos ós irodalmi komi nyelv v-s jellegű, azt a következtetést akarnók levonni, hogy ma az egész komi nyelvterület v-s jellegű. Ezért mondja UOTILA is (Kons. 194) : ,, Auf Grund des l bei Steph. (Ól o : j§l; kyl-, pil- u. a.) können wir nur schliessen, dass l in der Mundart der Gegend von Ustjug (wo noch zur Zeit Stephans Syrjánen wohnten) bewahrt war". De már itt rá kell mutatnunk arra, hogy jelen dolgozatunk eredményének világánál új értelmet és jelentőséget kapnak a régi nyelvemlékek adatai is, amint erre dolgozatunk e fejezetének végén vissza kell térnünk. (L. a 22. pontot.) A későbbi nyelvemlékek sem nyújtanak fogódzót e szóban forgó hangváltozás korának meghatározásában. Ezek t. i. — mindamellett, hogy éppen legterjedelmesebb részük (nevezetesen a LEPECHEST-féle, valamint a JEVGENIJ-féle szövegek) a XVII. századból származik, valamennyien István püspök fordítására mennek vissza és tkp. — miként V. I. LYTKIN (i. m. 52. skk.) kimutatja — legnagyobb részükben csupán változatlan, ill. meg nem értett és ezért nem egy helyen hibás betűszerinti cirill-betűs átírásai az eredeti fordításnak. Ez tehát azt jelenti, hogy az egyház egy esetleg már abban az időben v-s nyelvterületen is a hagyományos eredeti l-es szöveget használta. A szövegek egy része a XVII. század II. feléből származó változtatásokat, újításokat tartalmaz ugyan, de még ezek a legújabb részletek sem tudnak útbaigazítást adni az l ^>v hang változás tekintetében, mert egyfelől ezek is, melyeknek szerzői természetesen már értették a komi szöveget, csekély számukkal föltehetőleg a sokkal nagyobb terjedelmű, változatlanul hagyott részeknek, vagyis az alapszövegnek az l-es jellegéhez alkalmazkodtak, ehhez ragaszkodtak, mégha az új részek szerzője maga v-s nyelvjárást beszélt volna is, másfelől a LEPECHiN-féle szövegek egyébként is igazolhatóan Z-es sziszolai nyelvterületről származnak. (A JEVGENU-féle szövegek származási helye még ismeretlen. JEVGENIJ metropolita feljegyzése szerint — 1. LYTKIK i. m. 52.1. — ezek ,,H3 3bipHHCKOÍÍ ijepKBH" 'egy komi templomból' valók.) 3. G. F. MÜLLER az 1740-es évek elején nagyobb számú komi és permi (permják) szót jegyzett fel.10 Szójegyzékében, melyet a ,,Sammlung russischer Geschichte" 1758-ban megjelent III. kötetében (,,Vocabularium harmonicum" c. a. a 382—409. lapon) közöl, egy csomó l-es jellegű szót találunk ; 10 MÜLLER 1733. aug. 8-án indult el nagy útjára és 1743. február hó 15-én érkezett vissza Pétervárra. (L. i. m. III, 40, 142, 268). Komi adatait hazatérő útjában jegyezte fel (1. u. o. 338. 1.).
