Nyelvtudományi Közlemények 55. kötet (1954)
Tanulmányok - Fokos Dávid: Jövevényszókutatások 3
JÖVEVÉNYSZÓ KUTATÁSOK 47 alakra mégy vissza, amit nagyon valószínűnek tarthatunk (a -v kieséséhez vö.- Ud udor 'Unterlauf des Flusses', P u-piá 'schlechter Hanf stb.'; 1. UOT. : Kons. 336 stb. és fent 33. 1.), akkor ebben az adatban az egyelőre egyetlenül ismert első irodalmi emlékét találtuk meg az Z >- v hang változásnak és annak, hogy ez a hangváltozás már 1608-ban jelentkezik. De rá kell mutatnunk arra is, amire e fejezet 2. pontjában már céloztunk, hogy t. i. fenti eredményünk világánál most már máskép értelmezhetjük a legrégibb nyelvemlékek Z-es jellegét is. Azt látjuk u. i., hogy az Alsó-Vicsegda vidéke ma v-s terület és az volt már LÉPECHIN korában is. Minden okunk megvan tehát annak feltevésére, hogy ez a vidék, és vele együtt Usztjug vidéke is, v-s jellegű volt attól kezdve, hogy az l ^>v hang változás ezen a területen végbement. így hát Permi István adatai nem azért l-es típusúak, mert Usztjug vidéke l-es terület volt, de a többi esetleg már nem, hanem határozottan megállapíthatjuk, hogy a legrégibb nyelvemlékek azért l-es jellegűek, mert akkor az az egész vidék, melynek ma komik-lakta része ma v-s terület, teljes egészében l-es nyelvjárást beszélt, ill. az egész komi nyelvterület l-es jellegű volt annálfogva, hogy az l > v hangváltozás csak sokkal későbben lépett fel. így tehát a régi nyelvemlékek is alkalmasak annak az igazolására, hogy olyan vidéken, ahol ma v-s alakok járják, a XIV. században Z-es alakokat használtak. De ennél még sokkal többet is igazolnak a nyelvemlékek, olyasvalamit, ami egész okfejtésünk, következtetésünk helyes voltát kétségtelenné teszi. V. I. LYTKIN t. i. (Drevneperm. 119—121) kimutatta, hogy a LEPECHUST- és jEVGENU-féle szövegek bizonyos tekintetben n y e 1 v j á r á s i emlékek, amennyibén a XV.—XVII. századbeli másolók különféle nyelvjárásainak több sajátságát őrizték meg, mégpedig ezek közt udorai, vimi, izsmai.és alsóvicsegdai sajátságokat is. (Hasonlót jelenthet SZIDOROV-nak fent a 27. lapon idézett megállapítása is.) Ha mármost még ezek ellenére sem találjuk semmi nyomát a v-s alakoknak ezekben a nyelvemlékekben, nyilvánvalóvá válik, hogy nemcsak azért vannak itt kizárólag l-es alakok, mert — mint fentebb mondottuk — a másolók ragaszkodtak az eredeti szöveg Z-es jellegéhez, vagy pedig azért, mert ezek a szövegek talán egyébként is Z-es vidékről valók, hanem azért is, mert a különféle vidékről való másolók nyelvében egészen a XVII. sz.-ig nem is lehetett v-s alak. Eredményeink fényt vethetnek egyéb problémákra is. így pl. arra engedtek következtetni, hogy — bár régibb orosz eredetű jövevényszavak is vannak a komi nyelvben — az intenzív, mély orosz hatás a komira csak a XVIII. században, az Z > v hangváltozás végbemente után, indulhatott meg ; de ez az erős orosz hatás bizonyára az obi-ugor népeket sem érte el korábban. Az obi-ugor érintkezések kora egyébként is tudvalevőleg — a régibb harcok korát nem számítva — csak az obi-ugorok földjének teljes meghódítása után, legkorábban a XVI. sz. legvégén kezdődhetett. (L. pl. GOMBOCZ : i. m. 39.) 23. Foglaljuk össze eredményeinket, amelyekhez tehát főleg a jövevényszavaknak mindkét irányban való vizsgálata alapján tudtunk eljutni. A komik azután, hogy a csuvas hatás után kiváltak a permi népek közösségéből és északra vándoroltak, a XI. sz.-tól kezdve43a új lakóhelyeiken , 43a L. WICHMANN: Die tschuwassischen Lehnwörter in den permischen Sprachen. 146-7. 1. L. fent 14. 1.
