Nyelvtudományi Közlemények 55. kötet (1954)
Tanulmányok - Korompay Bertalan: Jankó János, a finnugor néprajzi kutatások úttörője 228
JANKÓ JÁNOS, A FINNUGOR NÉPRAJZI KUTATÁSOK ÜTTÖRŐJK 229 I JANKÓ munkássága a millennium esztendejében fordult összehasonlító irányba. Mik voltak az előfeltételei a munka megindításának? Nyilvánvaló, hogy HERMÁN OTTÓ nagy halászati kézikönyve volt a legfőbb feltétel hozzá azáltal, hogy a magyar halászat leírását biztos alapként készen nyújtotta a továbbkutatás számára. De voltak más előzményei is. A leíró néprajzhoz hozzátársult az összehasonlító nyelvészet. Az a ma már elavult nyelvészeti munka, mely 1893-ban MUNKÁCSI BERNÁTtól jelent meg ,,A magyar halászat műnyelve" címmel, abban az időben megbízható támasznak tűnt fel az összehasonlító néprajzi kutatások történeti útbaigazítására. Még ehhez vegyük hozzá az éppen 1893-ban elhunyt PÁPAI KÁROLY úttörését, ki 1889-ben ment ki a manysik közé néprajzi célkitűzéssel s akinek a Néprajzi Múzeumban letett gyűjteménye feldolgozatlanul további kutatásokra ösztönzött ;2 vegyük hozzá, hogy VIKÁR BÉLA 1889. évi finnországi időzése óta ez északi nyelvrokonainkkal is megvolt a néprajzi kapcsolat és együttműködés, akik által az irodalom CASTRÉN Óta ASPELIN és HEIKEL munkásságában fontos régészeti és néprajzi művekkel gyarapodott, s már akkor csak JANKÓ kezdeményező egyéniségére kell gondolnunk, hogy magunk elé idézzük: a finnugor kutatásokra éppen benne gyulladt ki a lelkesedés szikrája, ű pedig először is azt a kérdést tűzte ki maga elé vizsgálandó feladatául, mely az adott körülmények között viszonylag jól vizsgálható volt: a magyar halászat eredetének megfejtését. Érdekes, hogy már HERMÁN OTTÓ — akit pedig mint a leíró néprajz mesterét szeretünk szembehelyezni az összehasonlító Jankó Jánossal — vonzódott néprajzunk keleti problémái felé. „Vágytam és vágyódom oda, ahol a Kuma vize csörtetve halad ..." Ily lendületes szavakkal kezdi nagy művének egyik eszmefuttatását (I. köt. 212. 1.), amelynek hitelét különben az „űsi nyomok a magyar népies halászatban" (1885) című korábbi füzete érdemlegesen meg is erősíti. Még többet tett MUNKÁCSI a konkrét feladatok kitűzése terén. Ő idézett munkájában (a 86. lapon) egyenest felszólítást intézett az etnográfusokhoz: ,,E vizsgálati eredmények irányadóul szolgálhatnak a magyar népies halászát tárgyi néprajzának kutatói számára, kik ezek alapján pl. a rekesztő halászat hasonló alakjait az ugor népek közt, ellenben a gyalomét, vagy a horgászati és szigonyhalászati eszközökét az éjszaki török népek közt kereshetik alkalmasan". — Ezután következett, 1896 nyarán; JANKÓ első látogatása Oroszországba, a nyizsnyijnovgorodi(niainevén Gorkij-i) kiállításra. Ugyanezen az útján megismerkedett a moszkvai, pétervári és helsinki múzeumok néprajzi anyagával. Útjáról hazatérve innentől fogva lelkendező hangon fejtegette jelentésekben, naplóiban és főműve bevezetésében, hogy Oroszország az a terület, amellyel Őstörténetünk minden szála a legszorosabban össze van fonódva., íme egy ilyen nyilatkozat a miniszterhez Kazánból írt jelentéséből, amelyet a naplójából idézünk: „Ha ZICHY gróf arra szólít fel, hogy menjek vele Afrikába, vagy nem megyek, vagy csak|a legdrágább feltételek közt vállalkozom arra, mert a M. N. Múzeum Néprajzi Osztályának ugyan nagy gazdagodást jelent egy kiváló és kritikus afrikai gyűjtemény, de semmi esetre sincs nagyobb hatása a magyar nemzeti művelődésnek sem mélyítésében, sem fejlesztésében ; de ha ZICHY JENŐ arra*szólit fel, hogy menjek vele oda, hol a 2 Pápairól 1. Hajdú Péter: Pápai Károly szelkup szójegyzéke. NyK. LIV.
