Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)

Kisebb közlemények - Beke Ödön: Ágyat vet 247

248 BEKÉ ÖDÖN ol'-pas összetételben, amely már ágyat jelent, a második tag jelentése azonban 'prém' (WICHMANN—UOTILA). A zűrjén vol szó származéka a vol s, vol'es 'Brandsohle, Unterlage, Streu'. Ennek pontos megfelelője a votják (MUNKÁCSI) S. valas. G. wal ás, (WICHMANN) G. M. uaíes 'ágy, derékalj, matrac', s a cseremisz U. CÜ. JT. fialfs 'fekvőhelyül szolgáló, leterített hely; az a ruhadarab, amelybe a csecsemőt csavarják; alom az istállóban a barom alatt'. Az ágy tehát eredetileg nem bútordarab volt, hanem csak az, amire feküdtek, amit a földre, padlóra, padra, kemencére terítettek. Tehát amikor az ágyat megvetették, valóban ledobták, levetették az „ágyneműt", mint ahogy az állat alá almot vetnek. A NySz. Mátyás Flórián után Csáktornyai Mátyás ..Római főasszonyok perlése" című, 1599-ben megjelent művétől idézi: Vagyon, lovatok alját ki megvesse, az ő állásában ki megtörlegesse. Sőt, hogy a vet igének 'terít' jelentése is volt, bizonyítja, hogy a régi magyar nyelvben azt is mondták: Meg vetem az asztalt: sterno mensam (Comenius). Mikoron az asztalt meg kezdik vetni, az tányérokat csattogattyák (Meséskönyvecske, 1629) NySz. A latinban is sternere lectos: Ágyat vetni (PP). A cseremiszben P. B. MK. UP. UJ. CÜ. CK. Cs. sare'm, M sare'm, JT. sa'rem, JO. V. K. sa'rem 'kiterít, tereget, kiterjeszt, szélesít'. CÜ (iakxs§m sare'm mala's 'fekvőhelyetkészítek alvásra', CK fíast§szm sarem malas ua.; JT. fié'rdm sa'rem ma'las ua. {fier 'hely'), K. fía'rdm sa'rem ama'las ua. (fiar 'hely'); JT. tusa Mm sa'rat 'leterítik a derékaljat'; CÜ. ö'ldmSm sare'm imne rfol dumala'n 'szalmát terítek a ló lába alá'. A szó a csuvas (PAASONEN) sar- 'elterjeszt, kiterít, szélesít' átvétele. A csuvasban is virm s. 'ágyaz' (virSn 'hely; ágy')Nyelvünkben, de a rokonnyelvekben is, nem ritkák az olyan szavak, amelyek egyben főnevek is, igék is. Ilyen az ágy szó is. A népnyelvben az ágy ige jelentése: 'ágyásol, gabonakévéket cséplés vagy nyomtatás alá a szérűre tereget' (Háromszék m. MTsz., Szamoshát Csűry). A NySz. magára az ágy igére nem közöl adatot, de régiségét bizonyítja László Pál 1720-ban megjelent Petrarcha a szerencséről című művéből idézett ágyás szó, mely az ágy ige származéka: Kasokban méheid, ágyasokban veteményid. Az ágyás származék a népnyelvben nagy területen használatos, s ez szintén bizonyítéka a szó régi voltának. A MTsz. az ágyás szót a következő jelentésekben közli: 1. cséplés vagy nyomtatás alá leterített gabonakéve-rakás (Balaton mell.. Veszprém m.. Kiskunhalas, Nagykunság, Cegléd, Mezőtúr, Zemplén m. Szürnyeg; CSŰRY Szamosháti Szótárában is ); 2. rakás (pl. egy ágyás tapasztósár Tiszadob); 3. veteményágy (Kiskunhalas, Háromszék m.); CSŰBY Szamosháti Szótárában még: 4. fonásra alkalmas rendbe tépdesett szöszcsomó (vö. ágy 'tincsekre tépve fonásra alkalmas rendbe szed (szöszt)'). Nagyon érdekesek a Szamoshátról közölt szólások az ágyás szóval kapcsolatban: Uty tapotnak rajta, mint az ágyásonn (pl. szétdobált holmin, ruhán lábbal járnak). Ojan ez az ágy mint az ágyás: összerugdalt rendetlen. Az ágy szó csak a magyarban lehet egyben ige és főnév pontos megfelelője; mint láttuk, a zürjénben csak főnévül használatos, a votjákban meg csak igéül: (MUNKÁCSI) S. vaí- G. ivat-, (WICHMANN) uatini 'terít, fölterít, kiterít,