Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)

Kisebb közlemények - Vértes O. András: Comenius a magyar és a finn nyelv egy közös sajátosságáról 290

COMENIUS A MAGVAK ÉS A FINN NYELV EGY KÖZÖS SAJÁTSÁGÁRÓL 291 is hasztalan forgatta a fóliáns kötetet; mint maga írja, a finneknek még nevére sem akadt rá.7 COMENIUS azonban említi a finn nyelvet, mégpedig a magyarral kapcsolatban; abban a kötetben szól róla, amelyre LEIBNIZ is célzott és amelyben DONNER és SETALA hiába kutatott. Összegyűjtött munkáinak egyikében, a Grammatica latino-vernaculában a prepozíciókat tárgyalva a követke zőket írja: „Sünt fané Lingvse, qvse voculas ejufmcdi non prieponunt, fed poftponimt; ut Hungarica ^, Finnica, ex Euiopseis: denominatio tamen fit á majori . . ." (Op. omn. dicl., 2. íész, 313. h.) Bizonya: a ez LEIBNIZ téve désén(

k az alapja! A kiváló pedagógus ugyanis nem szól itt a magyar és a finn nyelv rokonságáról, csak megállapítja a két nyelv egy közös vonását. Nem csodálatos, hogy e mondat elkeiülte a nyelvhasonlítás története jeles kutatóinak figyelmét, meit COMENIUS 1642 és 1650 között írt művei egyikében búvik meg a szóbanforgó rész. Ismeretes ugyanis, hegy a nagy nevelő 1650 és 1654 között működött Magyarországon; HUNEALVY8

és

SETALA9 ki is emelik, hogy ekkor ismerkedhetett meg a magyar nyelvvel. Felvetődik a kérdés, vájjon a Grammatica latino- vernaculának a magyar és a finn „prepozíciókról" szóló helye nem COMENIUS magyarországi tartózkodásának hatása alatt keletkezett, későbbi betoldás-e. Ami a finn nyelvvel kapcsolatos ismereteit illeti: ezekre talán svédországi tartózkodása idején tett szert (erre gondolt már HTJNFALVY10

is); de lehetségesnek tartjuk, hegy irodalmi forrásokból merített. Például BTJREUS igen elterjedt művében is olvashatta (a finn nyelv sajátságairól szóló részben): „Tertia ejus propiietas eft, quod voculse quse in alüs linguis á prseponendo prsepofitiones vocantur, in Finnonica lingua femper poi'tponuntui ".u Mindezek után megállapíthatjuk, Ív. gy COMENIUS megjegyzése több szempontból is figyelmet érdemel. 1. Mai tudásunk szerint ö az első, aki kiemeli a magyar és a finn nyelv egy közös (nyelvtani) sajátságát. 2. Nem lehetetlen, hogy megállapításával a finn-magyar nyelvhasonlításnak az 1660-as években fellépő egyik-másik úttörőjére hatással volt. (Mindenképpan érdekes, hogy FOGEL a névutókat is említi a finn-magyar nyelvrokonság egyik bizonyítékaként.) 3. Lehstséges, hogy megjegyzése hatott LEIBNIZ nyelvhasonlító munkásságára. VÉRTES O. ANDRÁS 7 E.«V'

SETALA, Lisiá suomalais-ugrilaisen kie'entutkimuksen historiaan, Helsingissá, 1891, 30—31. 8 HTJNFALVY,

Literarische Berichte aus Ungarn I, 80. HTJNFALVY tévesen azt írja, hogy COMENIUS 1657-ig élt hazánkban. 9 SETALA,

i. m. 29. 10 I. h. 11 Regni Sueciae . . . deferiptio. Authore Andrea Bureo, Sueeo. A

HBNRICUS SOTKKUS neve alatt ismeretes gyűjteményes munkában: Suecia, fiue de Suecorum Regis Dominiis et opibus. Lugd. Batav: Ex officina Elzeviriana, 1631, 58. (Az 1633. évi kiadásban az id. rész az 56. lapon van. A könyv kiadásai közül ez a kettő megvan a Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárában.) BiJBEusnak korára való hatására 1. MAKK, FTF. XXX, 85 s passim. 19*