Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)

Kisebb közlemények - Rubinyi Mózes: Simonyi Zsigmond levelei Budenz Józsefhez 277

284 RTJBIXYI MÓZES kissé beszélgetni finnül. Ujfalvy ur mindjárt megajándékozott néhány munkájával s gazdag könyvtárát rendelkezésemre bocsátotta. A többi közt azt tervezi, hogy ősszel elmegy Közép-Ázsiába. Mi most sógoránál lakunk. Megismerkedtem továbbá Grünwald úrral, kinek mindenféle nagyra törő, de kissé emésztetlen és konfúz plánumai vannak. Volt alkalmam egy rögtönzött előadást hallani tőle a Société PMologiqueban, melyet azonban jobb lett volna elhallgatnia, tekintettel azon benyomásra, melyet rám tett. — E héten még Sayousszal is meg­ismerkedünk. Jövő héten végtére elvégzem a Müller-forditását, s aztán megint egészen az ugor­nyelveké leszek — hála Ujfalvy ur könyveinek, melyek közt csakugyan mindent megtalálok, a mire szükségem van. Kérem professzor urat, küldje meg a mordvin-nyelvtant, ha már elkészült, és irja meg, hogy volt megelégedve dolgozatommal. — A mellékelt két lapot szíves­kedjék Szarvas urnák átadni uj adresszemmel együtt. Szives üdvözlettel hive Simonyi Zs. 10. Paris, Rue de Rennes 97. 1876. máj. 29. Nagyon tisztelt professzor ur! Nagy örömmel fogadtam levelét s a vele egyidőben érkezett mordvin gram­matikát, s mindenek előtt nagyon köszönöm ezt és dolgozatom sorsáról való szives gondoskodását. A mordvin optativust illetőleg, félek, hogy igaza van, s elég különös, hogy Ahlq. és Wied. ugy minden alap nélkül a sodazat, vanozat stb. 2. személyeket nyelv­beli tények gyanánt közlik. Azonban prof. ur paradigmájában is, nem tudom, lehet-e a -za- szótagot másnak, mint módképzőnek magyarázni; legalább az első szemé­lyekre nem látok más lehetőséget, ha csak azon kétséges föltevéshez nem folyamod­nánk, hogy a 3. személyek analógiájára képződtek. Iparkodom mindent látni és hallani, a mi megérdemli. De ezek közé nem számítom Lenormant elméletét. Utolsó terjedelmes munkáját nagy kíváncsisággal olvastam el, még Berlinben. De, megvallom, az ugor nyelvekhez való közelebb viszonyt nem voltam képes a szumeri nyelvmaradványokban fölfödözni. Ugy lát­szik, Lenormant az altáji nyelvek közül véletlenül éppen a mienkkel ismerkedett meg valamennyire, s azért hitte, hogy az ő uj agglutináló nyelve az ugor csoporthoz áll legközelebb. Bizonyítva, azt hiszem, még nincs itt semmi, s nem is látom át az egésznek célját és hasznát. Egészen máskép állna a dolog, ha mindjárt olyan szembe­tűnő egyezéseket találtak volna, mint a szanszkritban, mikor fölfödözték, a görög­gel s latinnal. Akkor ugyancsak meg volna könnyítve az altaisták munkája, holott így, a mint áll a dolog, épen nem látszik meghálálni a rá fordított munkát, még olyan szellemes emberét sem, minő Lenormant. Annál csodálatosabb, hogy Donner egy pár nap előtt ide érkezett cikkében egészen csatlakozik Lenormanthoz és kivált­kép az oszt jakkal való hasonlóságot födöz föl a szumeri nyelvben! Talán azért, hogy az osztjákok az ugor népek közül legközelebb laknak Babylonhoz?! Oppert és Halévy uraknak be vagyok mutatva. Az École des Hautes Etudes­ben Bréal szemináriumában veszek részt, mely nagyon derekasan dolgozik (gramnu comparée). Eljárok a Société de Linguistique és a Société philologique gyűléseire; az előbbi, ugy látszik, sokkal többet ér. Sayous úrral is megbarátkoztunk s nagyon derék embernek találtuk: nem kisebb érdeme, hogy egyszer jól megreggeliztetett bennünket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom