Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)

Kisebb közlemények - Lavotha Ödön. Vogul jurt 256

LAVOTHA ÖDÖN példa van arra, hogy a szóvégi t lekopott az osztjákban, de akkor a vogulban is hiányzik ez a hang: cser. K. mr, JU. sd r, B. s§r, U. s§r 'Gemütsart, Charak­ter, Art und Weise, Gewohnheit (K., JU., B-, U.)> Beschaffenheit, Bau, Kon­struktion (K., U.) ^osztj.KARj. (OL. 214) DN. si r, Trj. sir etc. 'beschaffen'~ vogÉ. sir, P., K. ser 'Art, Weise, Beschaffenheit stb.' IpN^ caerdda gen. caerda 'species, genus, mos, modus' L. cafti "Art, Sorté' stb. így hát a vogul jurt osztják megfelelőjében ugyancsak H-t várnánk a szóvégen. Jelentéstanilag természetesen nem emelnénk kifogást az osztják igr 'feleség' idetartozása ellen. Az eddigieket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a votják és mordvin nyelvben van egy 'lakás, ház' stb. jelentésű tatár jövevényszó, amely a permi nyelvekben jelentésváltozáson ment keresztül. A zürjénben már csak az új (társ) jelentésben használatos ez a szó és innen vették át a vogulok. Azt kell még megvizsgálnunk, hogy lehetséges-e ilyenfajta jelentés­változás. Lehetséges-e, hogy egy 'ház, lakás' jelentésű szóból 'barát, társ, elvtárs' jelentésű szó fejlődjön? A következőkben néhány példát fogok fel­sorolni, amelyek ugyanezen a jelentésváltozáson mentek át. Hasonlóképpen alakult pl. házas szavunk. Jelentése: 1. maritus, coniugatus, uxoratus, 2. domesticus. NySz. WICHMANN a házas szót zűrjén göz, Ud. VSLP goz, votják JMG kuz pár J G huz-pal Ehehálfte lp. ga%~e. ga e 'comites', észt, káza, abikaza pár, élettárs' lív kaz-: kázgdnd, vepsá kaaz, f. kansa stb. veti össze (FUF. XI, 214—215.). Ugyanezt az egyeztetést meg­találjuk ToivoNENnél (FUF. XIX, 205), de ő kérdőjelet tesz az egyeztetés elé, sőt a végén meg is jegyzi ,,-nc- > z : házas, dessen Zugehörigkeit zu der betreffenden Wortgruppe jedoch unsicher ist." Ugyanígy kérdőjellel közli az etimológiát ZSIRAI: MNy. XXII, 185. MTJNKÁCSI szerint (KSz. VI, 183} a házas szó törökből való fordítás. 'Eine solche Übersetzung vom Türkischen mag nach meiner Ansicht in dem altén ungarischen Ausdrucke házas 'ver­heiratet, beweibt, Weib habend' vorliegen, welches Wort als adjective Bil­dung von ház 'Haus' eigentlich 'Haus habend' bedeutet. Diese Art der Benen­nung des verheirateten Zustandes ist weder in den Verwandten, noch in den Nachbarsprachen gebráulich (wogulisch heisst z. B. verheiratet, beweibt ne-rj = Frau habend, wotjakisch Msno-jo id); dagegen ist bekannt aus dem Türkischen der Ausdruck av-li, cagat, av-lik, öjlük, kirg. üjlü, teleut üjlü 'verheiratet, ein verheirateter Mann', (cagat.) die Frau eigentl. 'Haus habend" aus áv, öj 'Haus'. Vgl. auch avlán-, cagat. öjlán-, cuvas. awlan- 'sich ver­heiraten, heiraten (vom Manne)'. lm Kirgisischen und Teleutischen bedeutet das Wort üi 'Haus' auch 'Frau' (üi-kizi 'eine schwangere Frau", ülkön üi 'die ártere Frau' etc.)' Az imént idézett török üi 1. Haus, 2. Frau jelentés­tanilag ugyancsak alátámasztja a jurt-vól vallott nézetemet. A magyar házas­szót CzF. a házból származtatja, de minthogy jelentéstanilag magyarázatot nem tudott adni, HUNFALVY később ezt a magyarázatot elvetette. A házas­'maritus' etc. tehát a ház szó -s képzős származéka és jelölőjévé lett a 'maritus, uxoratus' fogalomnak. Minthogy az adott esetben két ember viszonyát az egy házban, lakásban való élés jellemzi leginkább, a szó alkotása pillanatá­ban a szemlélő a ház szót találta a viszony legjobb kifejezőjének. Ma pedig. 258

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom