Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)
Tanulmányok - Sámson Edgár: A magyar nyelv -dëz végű gyakorítóképzős igéi 184
A -DEZ VÉGŰ GYAKOBÍTÓ KÉPZŐS IGÉK 209 Lelkendezik „hegyaljai szó" KASSAI III, 278 | Lelekendéz "a nagy fáradság miatt nehezen lélekzik' Szélesb ért. 'ijedség vagy más belső háborodás miatt alig liheg'. Lelkendezés CzF. | Lelkendez 1. 'nehezen szedi a lélekzetet, kapkod a levegő után' 2. 'valamiért leledzik, valamit nagyon óhajt'. Lelkendezés BALL. j lelkendez 'keuchen, schnaufen, nach Luft schnappen', lelkendezve 'atemlos, ausser Atem', lelkendezés, lelkendező KB.3 | lelkendez 1. 'levegőt szív, lélekzik' (ez a jelentés elavultnak jelezve). 2. 'nehezen lélekzik, liheg' 3. átv. 'lelkesedik' BALASSA {Lelkendezni 'sokáig futéserősen lélekzik' székelyszó (Tsz.) | lelkendez Székelyi. (MTSz.) | „Ezt hallgasd! — lelkendezett Juligmus" Kódol. 416, stb. A mai irodalmi nyelvben igen sokszor előfordul, de csak 'lelkesül, ujjong, örvend' jelentésben. — A lelkendez ige jelentésfejlődése jó példa a complicatiós jelentésváltozás egy fajtájára. — Gyak.: CzF.: lelk-en-d-ez; CSANADY i. h. — Fgr. (NyH.)7 . Vö. leikend CzF., BALL. 4. csetlendéz-ik. — „Napszálltakor kicsetlendezik az udavarra" Szül. Mold. 282. — Vö. csetlik Csuzy (KBESZN.); csetledez az -ed -f -é'z-nél. 5. ekrendez.,,— ekrendezek láb alatt járok kelek" Kemenesalja (TudGyűjt. 1829. XI : 86) | ekrendezni 'támolyogni, akadékoskodni' Balaton melléke (ua. 1839. XII : 25) | Ekrendez KASSAI II, 58 | a MTsz. eklendez, ekrendez alakban a Dunántúl sok helyéről közli. Az egyetlen Orosházáról közölt adaton kívül <3sak a Dunántúlról vannak rá adatok | eklendez 'valakinek útjába akadékoskodik' Tapolca (Xyr. XXV, 478) j eklendez 'láb alatt van' pápa vidéki nyj. (NyF. XVII, 39) j eklendezik 'láb alatt, akadékban izeg-mozog' bakonyalji nyj. (NyF. XXXIV, 37) j ekrendez 'láb alatt, másnak útjában van, ténfereg, téblábik' BALL.; CzF. balatonmelléki szónak jelzi. Bár az -end + -ez képzőre itt a XVIII. századból közöltük az első példát {a kendéz-ve: fecskendez a XVII.-bői), az -end -f- -éz képző előfordulása korát mégis a Jókai-kódex idejére tehetjük, mert ez örvendez igével már említett kódexünkben találkozunk. (Vö. EgyszGy.) Ilyen képzős igék napjainkban is előfordulnak. Mivel ez a képző e magánhangzóval alakult, csak az é-ző nyelvjárásokban kereshetjük, tehát e-ző és ó'-ző nyelvjárásainkat ki kell zárnunk. Képzőnk feltűnőbb kedvteltségét egy nyelvjárásra se vettük észre, ezért tovább nem is foglalkozunk vele. Mai nyelvünk leginkább az örvendez, fecskendez, lelkendez és örvendez igéket ismeri. Az örvendez igét egész nyelvtörténetünkön végigkísérhetjük, mert szövegemlékeinkben a Jókai-kódextől napjainkig, szótárainkban is CALEPINTJS tói BALASSÁIG találunk rá adatokat. A lelkendez ige SZABÓ DÁVID Kisded Szótárában tűnik fel először és attól kezdve egész a mai napig közlik szótáraink. Mai nyelvünkben egyre-másra találkozunk vele. Ha a népnyelvben nem is, az irodalmi nyelvben minden bizonnyal újabb keletű e szó, mert az első szövegadatot CzF.-ban találtuk rá. Más ide tartozó igékkel kapcsolatban is tapasztaljuk ugyanezt a jelenséget. Ez arra vall, hogy az -end 4- -ez, -endéz képzős igék, ha nem is kivétel nélkül, de többnyire mégis inkább a népnyelvben voltak honosak, csak újabban hódítottak tért az irodalmi nyelvben 14 Nyelvtudományi Közlemények LM — 4-28
