Nyelvtudományi Közlemények 52. kötet (1944-1950)

1. rész - Tanulmányok - Gáldi László: Francia-orosz nyelvi kapcsolatok a XVIII. században 31

34 GÁLDI LÁSZLÓ rétegnek illusztrálására — mely FRUNOT szintéziséből teljesen kimaradt — elég utalnunk az olyan szavakra, mint az idősebb Kantemirnél (aki tudvalevőleg oroszországi tartózkodása előtt Moldva fejedelme és Nagy Péter szövetségese volt), helyesebben egyik latin nyelvű művének 1737 előtt készült orosz fordításában (OBN. 19) xy^osKecTBo HHHTHKH (i. m. 22, tehát -= ÍCOMJTIX^ és nem poetica!)1

), XOTS paayM'feTH MJCHKHIO (24, tehát {looatxKÍ és nem musica!)2

), xapaKTHpM (21, tehát xa

P

axrí

JP

és nem character!), ami persze nem zárja ki olyan szavak használatát, mint apTH*Hn;Ha^HHfi (25 -< artificialis) vagy ceHci. (21 -= sensus; OBN. kiadása szerint a. m. J

a beszéd értelme, pa3yM peqn' vö. még 62: céHct 3

pá3yM, nyBCTBo, MHC/LB1

).

Később aránylag számos ritkább görög szó bukkan fel Tredjakovszkijnál: OBNORSZKIJ szómutatója szerint ilyen pl.' a<E>8ApoHi> 'oTxossee MecTo, K^oaKa' (322 ** áipsőptúv) vagy KaTaxpH3Hci> (327 "*= xátá/pTjotc:). Legérdekesebbek természetesen azok a francia jövevényszavak, amelyekkel BRUNOT összeállítását új adatokként gyarapíthatjuk. E szempontból különösen jelentős egy valószínűleg Nagy Péter rendeletére szerkesztett neologizmus-szótár, melynek kézirata a Szovjet Tudományos Akadémia könyvtárában maradt meg s mely különösen becses emléke a XVIII. század eleji nyelvújító törekvéseknek. A szótár első betűihez maga Nagy Péter írt glosszákat: a szótáríró által feljegyzett a^MHpa^LCTBo alakot például az OBNORBZKIJ közölte hasonmás szerint a később is használatos a^MapajiLTeicTBora javította. Ezen szótár anyagából francia eredetűnek kell minősítenünk a következő szavakat: aBaHráp^na (49). Kétségtelen, hogy a szó végződése elsősorban az olasz avanguardiáva, vall, azonban a puszta g (s nem gu) inkább francia eredetre mutat (vö. aBaHráp^ ~= avant-garde USÁKOV I, 6)3). —

ABaHTásK-t (49) USÁKOV I, 7 elavultnak jelzi, de habozás nélkül a francia avantage átvételének tekinti. Itt. említjük meg, hogy Tatiscsev egyik itt közölt szövegében (levél Tredjakovszkijhoz 1736-ból) előfordul az aBaHTásKHHií (vö. avantageux) származék is, mégpedig a franciával megegyező értelemben: BBime *) Vö. a románban piitis -*; noir\xr\q (Mots d'orig. néo-gr. 227) és az orosz IIHHT alakkal. 2)

Már antológiánk későbbi szövegeiben is MysHKa alakot találunk. A régi románban (1712 előtt) musichie -= \iovavar] (Mots d'orig. néo-gr. 212). 3) Tatíscev szerint „aBaHrápflua ere *paHnycKoe nepfe/\OBofí

no^iK-B* (OBN.92).