Nyelvtudományi Közlemények 52. kötet (1944-1950)

1. rész - Tanulmányok - Collinder Björn: Az uráli fokváltakozás 15

26 BJÖUN COLIJNDBR magánhangzóval. Itt olyan kérdéssel állunk szemben, amely még nincs teljesen tisztázva.1

) • A magyar magánhangzók időmértélkkülönbségét — úgy látszik — egyáltalán nem lehet az ugor alapnyelvre visszavezetni.2

) A finn és magyar hosszú magánhangzók viszont, nincsenek összefüggésben egymással.3

) Ujabban STEINITZ4

)

arra az eredményre jutott, hogy a finn hosszú magánhangzók részben bizonyos fonetikai feltételeik mellett rövid magánhangzókból keletkeztek. Mindenesetre nagyon valószínű, hogy az őslappban valamikor minden magánhangzó rövid volt. Így könnyen meg lehet érteni, hogyan keletkezett a lapp kvantitatív fokvállakozás. Ha a második szótag nyilt, ceteris paribus az első szótag nagyobb hangsúlyt kap, mint amikor a második szótag zárt. És hogy főhangsúlyos rövid magánhangzó után rövid mássalhangzó meghosszabbodik, az olyan jelenség, amelyet sok nyelvben megtalálunk. Ha ugyanaz előfordul az osztják-szamojédban is, nem kell azért gondolni, hogy ez már az uráli alapnyelvben megvolt. A szamojéd nyelvekben SOTAVALTA szerint a fokváltakozási esetek főleg a következők, eltekintve attól, hogy a jurákszamojédban a magánhangzóközti m y-vel váltakozik és az osztják-szamojédban m y-vel, y pedig nullával váltakozik: A t a v g y-szamojédban a következő esetek fordulnak elő: k ~ g, t ~ d, f (~< p) ~ b, s ~ j (nyilván -= z), é ~ d' (nyilván T"* / "^ z)\ Vk ~ v (valószínűleg -= yy "^ Vg), nt ~ nd, yf (-< mp) ~ mb, ns ~nd'; pl. moku 'hát' - gen. mokuy, nafe 'bunda' ~ gen. nabey, isi 'nagybátya' ~ gen. ijiy, kinta 'füst' ~ gen. kindáy. Az; osztja k-szamojéd k e t i nyelvjárásában: kk~g, tt~ d, t't' ~ d', pp ~ b, ss ~ s {z); yg ~ y, rídd ~ nd, nd<f ~ nd', mdd ~ md, mbb ~ mb, tc~ c (j f ); pl. ükké 'sapka' ~ gen. ügen, utte 'kéz' ~ gen. uden, tippa 'férfi' ~ gen. tiban; t'iyga 'hattyú' ~ gen. t'iyen, lembba 'sas' ~ gen. lemben. *) GENETZ, Suomii III:XIII, 35, 52; ERKKI ITKONNEN, SUS. Tóim. LXXIX, 64; STEINITZ, G-esch. d. f.-u. Vak,, 28. §, pas'sim. s)

STEINITZ, ib. 91—92. é *)

ii>. 4, 91, 92, 93. (Jegyz. 12-ben STEINITZ engem olyan módon idéz, mintha én SETüLlhez cs.atlakoiz.iam volna, ellenben a dolog úgy áll, hogy én 1929-bem — SBTlLJLvel szemben a magyar hosszú magánhangzókat pótlóinyujtásból magyaráztam). *) Ib. 9, 118.