Nyelvtudományi Közlemények 52. kötet (1944-1950)
2. rész - Tanulmányok - Lakó György: Permi szófejtések 137
PERMI SZÓFEJTÉSEK 143 durchtränkt’). E -k képző ismeretes a votjákban is, pl. (Műnk.) mirk ’fatőke, tuskó, lemetszett fejű fa’ (vö. ziirj. mir ’Baumstumpf, 1. UoTiLA : SUS. Tóim. LXV, 347). A zürj. milk és feltett alapszavának jelentése eléggé eltérő. Ez az eltérés magyarázatát leli azonban akkor, ha feltesszük, hogy a ziirj. mii eredeti jelentése ez volt: ’kidudorodó, kidomborodó, kiálló valami’. Ilyen alapjelentésre utalnak egyrészt a tárgyalt cseremisz szavak, másrészt pl. a zűrjén mylk szó következő származékai: (Wied.) 1) myl'kja ’bauchig, hervorstehend1, 2) mylkjös ’hügelig, buckelig, höckerig’, 3) mylkjösse: morö m.. ’das Meer geräth in Bewegung’. A felvett alapjelentésből fejlődött azután egyfelől a ’daganat’, másfelől a ’domb(ocska), emelkedés’ jelentés. Hasonló jelentésváltozás ment végbe a in. orom szócsaládjában: orom ’Giebel, Zinne’ (NySz.) ; ’általán valamely magasló testnek — hegy, vár, templom, ház — legfelső, különösen feldudorodó, csúcsosodó része, teteje’ (CzF.) ~ ormó ’pattanás, pörsenés (a testen)’, 1. Wichmann: MNy. VIII, 325 és Zsirai: MNy. XXIÍÍ, 310—3. Vö. még 1) kirgiz (Radloff) tompák ’Geschwulst’ - ’Erhebung, Hügel’ ; — 2) m. hoporj, hoporty, hoporcs 'kidudorodott csomó valamely test fölszínén, kiálló görcsös púp, hupa, cipő’ ~ ’apró domb’, hoporcsos ’minek fölszinét ho.porcs vagy hoporcsok borítják ; görcsös, hupás, czipós, púpos’ - . ’dombos’, pl. hoporcsos vidék; hoporjás ’dombos, gödrös, hantos, likacsos’ (pl. háta hoporjás hely, határ) - ’púpos, hupás, czipós, görcsös’ (CzF.) ; — 3) zűrjén (Wichm.-Uot.) U. isulk ’Beule, Geschwulst (z. B. an der Stirn)’ ~ ’kleiner Hügel, Grabhügel’. A ’magaslat, domb, hegy’ jelentést más olyan szó is felvehette, amely valami kidudorodót, kiemelkedőt jelentett. Például a cseremisz (Wichm.) ner eredetileg bizonyára ’orr’ jelentésű volt (vö. ziirj.votj. nir ’orr’), ma azonban nemcsak ’Nase’, hanem ’Hügel’ jelentése is van (Tscher. Texte 642. sz.). — Ha a magyar hegy etimológiája helyes, ez a szó is eredetileg valaminek a hegyét, kiálló végét, illetőleg általában valami olyasmit jeleutett, ami kiálló,- hegyes, szögletes, vö. fi. kasa (Lönnr.) ’nâgot utstaende, liörn’, (Szinnyei) ’vipícHJc#* kiálló, sark’~lp. N. gcecce ’extremum, finis’ stb., 1. Toiv. : FUF. XIX, 1KÓHYY«f o í . ' ■ T Ml ^ A zürj. mii ’Geschwür’ és milk ’Hügel’ szavakat már BudenW MUSz. 610, is egymás mellé állítja, azok a jelentéstani párhuzamok azonban, amelyekre utal, ma már nem állják meg a helyüket, s a ziirj. mii nem tartozik össze azokkal a fgr. szavakkal, amelyekkel Budenz rokonítja. Lakó György.
