Nyelvtudományi Közlemények 52. kötet (1944-1950)
2. rész - Tanulmányok - Zsirai Miklós: Az összehasonlító nyelvtudomány emlékünnepe 107
AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ NYELVTUDOMÁNY EMLÉKÜNNEPE 109 kék összehasonlító vizsgálata alapján itthon is el tudta dönteni a kényes vita-kérdést. A kolozsvári származású Gyarmathi Sámuel d 782-ben Bécsben orvosi oklevelet szerzett, azután több helyütt nevelősködött, a RÁTH-féle Magyar Hírmondóba dolgozott, Pesten színházi súgó, majd 1787-től Hunyad vármegye orvosa volt. Nyugtalan természete sehol sem hagyta pihenni: minden érdekelte, ami a tudomány, a művelődés haladását jelentette, vagy ami az emberi boldogulás ügyét szolgálta. Amikor a „Hadi és más nevezetes történetek“ c. bécsi magyar újság szerkesztősége 1789-ben pályadíjat tűzött ki magyar nyelvtanra, Gyarmathi is kedvet kapott a munkához. „Okoskodva tanító Magyar Nyelvmester“ c. terjedelmes és feltűnően gazdag tartalmú pályaműve felfogásban és rendszerezésben sok eredetiséget árul el. Egyik fő igyekezete a latin nyelvtan szokványos sablonjától való megszabadulás: „A magyar nyelv minéműségeit akarja a józan okosság vezérlése szerint a magok természeti rendiben előadni“. A rokonság kérdését ezúttal még nem firtatja, de a hivatalos honi állásponthoz híven kételkedés nélkül hirdeti: „Nyelvünk. . . Napkeleti Nyelv, mellyre nézve kiilömbözik is nagyon, az Európaiaktól, ellenben pedig sok dolgokban hasonló a’ ’Sido, Káldéai, Samaria, Svriai, Coptiea. Szeretscn és Arabiai Nyelvekhez, a mint ezt világosan megmutatja Oertelius, a’ maga Har monia Lingvarum Orientis, et Occidentis nevezetű könyvében .. . Ügy szintén Otrokotsi Foris Ferentz is, Origines Hungaricae nevezetű munkájában, és az álom látó Kalmár György is a’ maga Prodromussában. Ezen hasonlatosság kifejtegetésébe nékem bé ereszkednem szükséges nem volt . . .“ (Nyelv. XIII. 1.). 1795-ben fontos változás következik be Gyarmathi életkörülményeiben és történeti látókörében: a nyugati tanulmányútra induló ifjú Bethlen Elekkel útitársi, illetőleg ment őri minőségben kiutazik Gőttingáiba, abba az egyetemi városba, amely ezidőtájt a haladó szellemű tudományos kutató munka egyik legelevenebb gócpontja s magyar diákjai révén szellemi életünk üdvös irányú ösztönzője volt. Már a hosszú út állomásain éber szemmel vizsgálja a gazdasági élet, különösen a gyáripar fejlettségét és a népművelődés modern intézményeit, hazagondolva „a’ mi szegény míveletlen hazánkra“, az „irigy Ausztriai
