Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)

Kisebb közlemények - Zs. M.: Repül, röpül 63

VOLT-E A MAGYARBAN -U-, -Ü- PRAETERITUM-KÉPZŐ ? > 63 is hatással lehetett az igeidőre, az az előadottak után aligha vonható kétségbe. Ha egykor bizonyos igetöveknek nem lett volna ezekben a nyelvekben is múlt vonatkozása, ma bajos volna magyarázatát adni a jeltelen praeteritumnak! Az igető idővonatkozásának elhomályosodása kétségtelenül analógiás kiegyenlítődés eredménye. Hogy helyes úton tapogatódzunk, az már abból is kitűnik, hogy mind a déli osztjákban, mind pedig abban a pár magyar példában, mely megkövesedve ránk maradt, nemcsak a jeltelen praeteritum terjedt tova a frequ.-duratív alapjelentésű tövekre, hanem a frequentatív jeles praesens is általánosult; más szóval a frequentatív jeles praesens és a jeltelen praeteritum pár, analógiás úton kiszorította a jeltelen praesens és jelölt praeteritum párt. G-YÖRKE JÓZSEF. Repül, röpül igénket fgr. örökségnek szoktuk tartani, egyeztetve a vog. ropl-, roplayt-, raplayt- 'repül', ráplayj 'szárnycsapkodás' s a finn rápyttaá 'flattern, (mit den flügeln) schlagen; (mit den augen) zwinkern' szavakkal (DONNER, Wb. 1039. sz.; MUNKÁCSI: NyK. XXV, 264; WICHMANN: FUF. VII, 47; SZINNYEI, Nyíl.? 31; BÁRCZI, SZSZ. 256). Ha helyes az egyeztetés, idevonhatjuk az |ugyancsak 'fliegen' jelentésű osztják rapigetövet, amely továbbképzetten a STEINITZ gyűjtötte szynjai szövegekben bukkan föl: raprjütijUdm 'ich fliege', siti raprdltitem e~Lti 'wáhrend ich so fliege' (Ostjakische Volksdichtung und Erzáhlungen I, 177, 178). Zs. M.