Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)

Tanulmányok - Lakó György: Finnugor végmagánhangzó-kérdések 26

42 LAKÓ GYÖRGY -i ~ lp. -e (a) megfelelésre — a fenti kapcsolatban szintén magyarázatot kívántak volna (az előbbi egyeztetéshez vö. WICHMANN : FUF. XVI, 189, az utóbbihoz 1. legutóbb pl. ÜOTILA: SUS.Toim. LXV, 275 és Syrjánische Chrestomathie 111). Az elsővel azért nem foglalkoztam, mert a fi. káami, gen. káámin a mai finnben í-tövű, s ezért történeti szempontból minden további nélkül nem hozható összefüggésbe a fentebbi etövekkel. A szóvégi í eredete az ily régi szavakban, mint pl. keksi, kulli, káámi, peni, piiri, saani, sonni még behatóbb magyarázatra szorul a finn nyelvtörténeten belül. A peni szóval legutóbb POSTI LŐRINC foglalkozott a Vir. 1934. évfolyamának 145—6. lapján, s valószínűnek tartja, hogy ez *penaj előzményre megy vissza, azaz eredetileg i képzős származékszó a mordvin megfelelők (E. p'ine, M. p'ini) szerint feltehető *pená alapszóból. Megjegyzi még, hogy az í-tövek egy része egyébként is eredeti d-tövek i képzős származékait képviselheti. Mindezt figyelembe véve a kaami szót is % kicsinyítőképzős származéknak tarthatjuk. A lp. gabme a felteendő *kaamá alapszónak a végmagánhangzó szempontjából pontos megfelelője lenne. Az idetartozó, 'Weberspule' stb. jelentésű észt kááv, gen. káave (Hiidenmaa) káave, gen. káave, vót (SBT.) t'Mvi, (KETT.) tsüvi és tsüve szavakban a tőnek bizonyára hasonló analógiás elváltozásaival állunk szemben, mint az ugyancsak í-tövű fi. panki 'Eimer', észt pang (gen. pange és pangi), vót payty változataiban (az előbbihez vö. OJANSUU: Vir. 1909, 25, SETALA: FUF. XII, Anz. 4, KETTÜNEN, Vatjan kielen áánnehistoria2, 263. és 368. §, az utóbbihoz POSTI: Vir. 1934, 141). A 'hő' jelentésű lapp szót a fenti alakban FRIIS szótárából szokás idézni. Tudjuk azonban, hogy e szó FRIIS szótárának nagyobbára norvég-lapp jellegének ellenére sem a norvég-lappból, hanem a svéd-lappból való. Már QVIGSTAD megállapította FRIIS szótárának diai. jelzésű szavairól a következőket: „Die Wörter, die aus den lappischen Dialekten im Amt Nordland geholt sind, sind nach der groben Schreibweise des FRIIS normalisiert, obgleich diese sich für die erwáhnten Dialekte nicht gut eignet, und mit dem Zeichen „diai." unter das Finnmarklappische hingeführt, obgleich sie nach der Einteilung des FRIIS unter das Schwedisch-lappische („den Nordlands-Dial.") gehören" (1. SUS.Aik. XVI, 3 :28—9). Hogy QVIGSTAD megállapí-